25.fejezet
Gyűrű, bájital, emberrablás

Az alaksori szobához érve még egy gyors csókot váltottak, mielőtt bementek volna. Azonban ez egy picit hosszabbra sikerült a kelleténél és mire a turbékoló párocska észhez tért, már árgus szemekkel figyelték őket. Eileen, Draco és Blaise sejtelmesen vigyorogtak, végül a szőke Mardekáros meg is szólalt.

- Nos, látom jól alakult az a bizonyos engedély nélküli edzés. - Hangja kissé szemrehányó volt, amitől a lány elpirult. – De örülök, hogy így történt.

- Köszi Draco.

- Figyeljetek, szerintem nem a legjobb ötlet itt állni kint a folyosó közepén. Az egy dolog, hogy az igazgatónő tud rólatok, de attól még senki másnak nem kéne. - Eileen kijelentése után gyorsan beoldalaztak a szobába és kényelembe helyezték magukat.

- Akkor tehát összejöttetek? - kíváncsiskodott a fekete lány. Apja kissé kelletlenül nézett a lányára, de el is szégyellte magát. Még egyszer sem gondolt bele teljesen, vajon hogy eshet gyermekeinek, hogy Hermionet választja párjául. Most kissé megijedt a gondolattól.

- Eileen ugye… téged nem zavar, hogy én és Hermione… szóval ugye nem haragszol ezért? – Nagy megkönnyebbülésére a lány heves fejrázásba kezdett.

- NEM! Dehogy is! Éppen ellenkezőleg, nagyon örülök neki, ahogyan Alex is. - Perselus szívéről mintha egy mázsás kő esett volna le. Közben megérkeztek a többiek.

- Jut eszembe, Perselus. Valami ajándékot emlegettél idefelé jövet - nézett rá kacéran Hermione, Piton pedig lesápadt. Ez ki is ment a fejéből. Minden lelkierejét összeszedve odafordult gyerekeihez és kihívta őket a nappaliból. Idegesen és némán kezdett el járkálni, amitől már a fiatalok is kezdtek begurulni.

- Nyögd már ki, mi bajod van Apa! Ha egy árva kukkot sem szólsz, nem találjuk ki!

- Alex, kérlek, fogd vissza magad! Karácsony van, az ég szerelmére. - A lány csípőre tett kézzel állt meg a két férfi előtt és egyre idegesebben kezdett el dobogni a lábával. – Na, kibököd végre?! – Kérdezte végül ő is kissé idegesen. Ennek a hatására az nagy levegő után elhadarta mondandóját.

- Az ajándék a fa alatt egy eljegyzési gyűrű Hermionénak, de nem akartam addig odaadni neki, amíg tőletek engedélyt nem kapok. - A két gyerek ledermedt és kissé hebegve kezdtek motyogni.

- Oó… hát… ez remek… csaknem? - Alex elakadt, de húga átvette az irányítást.

- Ez mind csodás apa és örülünk is neki csak… csak nem túl korai ez az egész? Mármint arra gondoltam, hogy pár napja még majdnem kinyírtátok egymást - fintorodott el a lány a kellemetlen emlékektől.

- Ez igaz, de ez a gyűrű még nem végleges. Csak azt akarom, hogy Hermione érezze, vele vagyok és kötődöm hozzá. Ha a későbbiekben rádöbben, hogy rosszul döntött… még nyugodtan elmehet. - A testvérpár bele egyezően bólogatott.

- Akkor sok sikert, apa!

- Mindent bele! - Vállon veregették Perselust, majd visszamentek a nappaliba. Piton alig akarta elhinni, hogy saját gyerekei így otthagyták. Szánalmasnak érezte magát, de lassan észhez térve visszaballagott a díványon ücsörgő kedveséhez.

- Az ajándékod a fa alatt van. Nézd meg, kérlek! - Hermione felpattant és keresgélni kezdett a csomagok közt, Piton eközben idegesen tördelni kezdte a kezét. Na, itt lett gyanús a dolog a többieknek, pláne mikor meglátták a gyanúsan kisméretű ékszeres dobozkára hasonlító csomagot. A lány érdeklődve kezdte el bontogatni, immáron visszaülve kedvese mellé. A doboz tetejét kinyitva viszont még a lélegzete is elakadt. De nem csak neki, szinte mindenkinek a szobában.

-Per… Perselus ez… micsoda? – Kikerekedett szemekkel bámulta a kis ékszert és közben igyekezett nem elájulni.

- Ez… ez itt egy fehérarany eljegyzési gyűrű smaragddal a közepén.

- Mondd mégegyszer - hüledezett a lány.

- Melyiket? Fehérarany gyűrű smaragddal a közepén.

- NEM! Nem azt! – nézett könyörögve a férfira, hogy ne játsszon vele tovább.

- Ahá, már tudom, mire célzol! - Óvatosan letérdelt a lány elé és kivette a kezéből a gyűrűt. Majd nagy levegővétel után megtette azt, ami már egy ideje rágta belülről. – Hermione Granger, hozzám jönnél feleségül? - A lány könnyes szemmel bólintott egyet, ezután felkerült az ujjára a gyűrű és megcsókolta a férfit. Furcsa pillanat volt, szinte mindenkinek megjelent egy-két kósza könnycsepp a szemében.

Van, akinek azért, mert eleve romantikus volt a helyzet, olyan is akadt, aki régi emlékeket idézett fel. Persze mindenki örült, hogy a két, sokat szenvedő lélek végre egymásra talált. Az ünnepek és a szünet hátralévő része zavartalanul telt el, de mint már jól megszoktuk, amikor azt hiszed, minden rendbe jön és semmi nincs, ami véget vethet a boldogságodnak, beüt a bibi.



Az iskolába újra visszatértek a diákok és minden ott folytatódott, ahol abbamaradt. Az edzések, a különórák, a tanulás és a kapcsolatok. Január vége felé jártak, mikor a lányok többsége enyhe hiszti rohamokon ment keresztül. Persze párjaik nagy lelki és fizikai erőnlétről tettek tanúbizonyságot, mikor nem hagyták ott őket abban a percben. A szünet végeztével az igazgatónő bejelentette, hogy az SVK tanári állást bizonyos okokból az év végéig Jon veszi át. A lányok legnagyobb örömére.

Mindenki el volt foglalva és a hisztik mindennapossá válása miatt senki nem vette észre, hogy egy bizonyos barnahajú Griffendéles lány egyre rosszabbul néz ki. Hermione már szinte két napja nem beszélt Perselussal és legutóbbi találkozásukkor is összevesztek. Hermione ismételten a szükség szobájában kötött ki, majd megtette azt, aminek a gondolata már hetek óta gyötörte.

Elővett egy bájitalos könyvet és hozzákezdett a főzet elkészítéséhez. Mikor készen lett, egy adagot kimért egy fiolába. Nagy levegő után pár csepp vért csepegtetett a furcsa löttybe. Mikor ezen művelethez ért, kinyílt az ajtó és egy szomorú, fekete hajú lány lépett be rajta. Megtorpant, mikor észrevette Hermione kezében a furcsán kavargó valamit.

- Hermione te mit csinálsz? - Ám a lány ekkor már nem hallott semmit. Ismételten kiborult, mint az utóbbi időben eddig már oly sokszor. Lekuporodott a földre és lábát átkarolva ringatni kezdte magát.

- Hermione, kérlek, mondj már valamit! - guggolt le hozzá Eileen, de a válasz csak egy-két kósza, elkapott szófoszlány volt.

- Hülye vagyok… ez nem lehet, vége mindennek… - Eileen egyre jobban megijedt és úgy döntött, segítséget hív.

- Megyek, szólok apának. - Ám mikor Hermionéból kitört a zokogás szerelme említése miatt a Mardekáros lány úgy döntött, inkább máshoz fordul. De mégis kihez? A választ szinte azonnal megkapta Hermione szavaiból.

- Anya… anyát akarom, csak ő segíthet…- szipogott tovább. Eileen gyorsan szedte lábait, míg elérte az igazgatói kőlépcsőjét, ám ott megtorpant, nem tudva a jelszót. Beszaladt az átváltoztatás tan terembe. Odabent még óra volt, így lassított léptein. McGalagony professzor szemrehányóan nézett a lányra majd megszólalt.

- Miben segíthetek, Ms Piton? - A lány odament a tanárhoz, majd egy hangszigetelő bűbáj keretében elhadarta mondandóját.

- Sajnálom asszonyom, de sürgősen segítenie kell! Hermione nagyon ki van borulva és nem tudom illetve csak sejtem, hogy mitől. Egyfolytában az anyukáját hívja. Ennek nem lesz jó vége, kérem jöjjön, csak ön tud segíteni! – A nő ijedtségét félretéve levette a szigetelő bűbájt és így szólt.

- Köszönöm az értesítést Ms Piton, de a minisztérium emberei bizonyára várhattak volna egy kicsit. Na mindegy, mivel úgy is nemsokára vége az órának, magukra hagyom önöket. A leckét még másolják le a tábláról, aztán mehetnek. Ön, kisasszony szintén elmehet, köszönöm az értesítést. - Eileen bólintott és gyorsan kisietett a teremből. Ahogy az első lépcsőfordulóba ért, már meg is pillantotta az őt utolérő asszonyt.

- Mi történt? Mi van Hermionéval?

- Nem tudom pontosan, a lényeg, hogy teljesen kivan. Szerintem most jött ki rajta az eddigi összes rossz dolog, ami az utóbbi időben érte. - Beszaladtak a szükség szobájába és meglátták a még mindig a földön kuporgó lányt. Minerva azt hitte, megszakad a szíve, mikor meghallotta a segélykéréseket.

- Mama… mama… kérlek, segíts… csak te… te tudsz - sírta továbbra is. A professzorasszony leguggolt mellé és bátorítóan a hátára tette a kezét.

- Mi a baj Hermione? Mi történt? - A lány megremegett és felnézett az annyira kedvelt asszony szemébe, majd ismét elsírta magát.

- Hogy tehettem? Hogyan? Mindent tönkretettem!

- Mit tett tönkre?

- Én… nem értem! Hiszen… csak egyszer… csak egyetlen egyszer volt… - Ám nem tudta befejezni, mert ismét elcsuklott a hangja. Ekkor hallotta meg az asztal felől jövő kiáltást a nő.

- Szent Merlinre! Ilyen nincs! Hogy az a cseszett…

- Na de kérem, mi történt Ms Piton? - érdeklődött a nő.

- Azt hiszem, én tudom, mi baja van Hermionenak. – Odalépett, kezében az üvegcsével és így szólt. – Hermione terhes, és ahogy elnézem ezt a főzetet, nem is kicsit. - Ismét zokogás és dadogás következett, majd valami kigurult a lány kezéből. Egy másik üvegcse, amit Eileen azonnal fölismert.

- Hermione! Ugye nem vetted be ezt a szert?! Mondd, hogy nem vetted be! - A tanárnő csöndben és döbbenten figyelte a kialakuló helyzetet. A síró lány összeszedte magát annyira, hogy meg tudjon szólalni.

- Nem… nem vettem be… nem volt hozzá merszem. Én nem tudnám megölni a gyermekem.

- Hermione, ezért vagy úgy kiborulva napok óta? Még az óráimon se figyeltél. Ma akartam veled beszélni, de Eileen megelőzött. - Hermione az anyai, gondoskodó szavaktól kicsit jobban érezte magát.

- Igen. De nem értem, hogy lehet ez?! Hiszen csak… csak egyszer voltunk… úgy. - Kissé elpirult, majd a fekete hajú lány szemébe nézett. – Ne haragudj, kérlek. Nem akarlak még téged is elveszteni. - Eileen átölelte és a fülébe suttogott.

- Engem hat hippogriffel sem tudsz elvontatni. Segítek nektek, bárhogy legyen is.

- Köszönöm, de nem érdemlem meg. Mindent elrontottam.

- Ez egyáltalán nem igaz Hermione! - csattant fel Minerva. – Az nem rossz, ha egy gyermek szeretetből fogan. Igaz, kissé váratlanul ért minket a hír, de majd csak lesz valahogy.

- De hogyan Igazgatónő? Még iskolába járok. Észre fogják venni a többiek! Ha kitudódik, ki az apa, akkor elítélik Perselust és meghurcolják az iskolát és önt is! Ha pedig azt mondom, hogy más az apa, akkor Perselus fog beleőrülni a bánatba, hogy a gyermeke nem viselheti az ő nevét. Hiszen mindenki, akinek van egy kis esze, utána tud számolni, hogy mikor is fogant a baba. - Ezután hosszú csönd következett. – Különben meg Perselus ezután biztos, hogy el fog hagyni – suttogta a lány.

- Hermione. Buta vagy, ha azt hiszed, apám ezért elhagyna. De ha kiderül, hogy gyáva, akkor sem leszel egyedül. Mi, a barátaid itt leszünk neked.

- Igen Hermione és ha gondolod, szívesen betöltöm a tiszteletbeli nagymama szerepet - mosolygott az idős nő mire Hermione pirulva átölelte.

- Nagyon örülnék neki… mama. - Erre már Minerva sem tudta visszafojtani könnyeit és elsírta magát. Mélyen meghatódott a tudattól, hogy Hermione ilyen bizalommal és szeretettel viseltetik iránta, hogy az anyjának nevezi. Végül, mikor már mindhárman megnyugodtak, felálltak.

- Hermione, ne izgulj az iskola miatt. Valahogy elrendezem. Elvégre te is a világ megmentői közé tartozol, és az állam lehet egy kicsit elnéző ezért. – mosolygott rá bíztatóan. – De mindenekelőtt beszélj Perselusszal! Az a szerencsétlen két napja olyan, mint egy élőhalott. Csak jár-kel a tanáriban, mint egy zombi. Még egy egészséges veszekedést sem lehet belőle kicsikarni. - Erre már mosolyogva bólogattak.

- Rendben, de előtte még szeretnék egy kicsit sétálni. Eileen elkísérsz?

- Persze. Mehetünk. Legalább kibeszéljük a pasikat. - Azzal el is tűntek az ajtó mögött. Pár perccel később, mikor az erdő szélén sétáltak, valami furcsa neszre lettek figyelmesek. Szerencsétlenségükre nem egy állat, hanem öt jól megtermett állat, vagyis halálfaló lépett ki a sűrűből.



Piton fújtatva rohant a folyosón mikor összeütközött az igazgatónővel. Mindketten a földön kötöttek ki és fájdalmasan tapogatták hátsó felüket.

- Még is mi ütött magába, Perselus?

- Semmi csak itt a világ vége! - morgott egyet a férfi majd föltápászkodott és segített fölkelni az előtte lévő nőnek.

- Ó értem. De hát ez nem akkora gond. Majd megoldjuk ezt is és egy gyermeknek örülni kell! Hermione…

- Mi van Hermionéval? - nézett értetlenül az asszonyra, de nem tudták befejezni, mert egy mardekáros fiú szaladt oda lélekszakadva a tanárokhoz.

- Piton professzor! Igazgatónő! Jöjjenek gyorsan! Halálfalók!

- Hogy micsoda? Hol vannak? Mutassa! - hüledezett a nő.

- Az erdőből jöttek ki! Öten voltak és elvittek két lányt. - Minervában meghűlt a vér.

- Ó nem! Istenem, most segíts! - Piton rosszat sejtve idegesen kapkodta a fejét majd feltette az első kérdést, ami az eszébe jutott, de Minerva arckifejezéséből már sejtette kik is lehettek azok.

- Kiket vittek el?

- Az ön lányát és Hermione Grangert, uram. Sajnálom, mi próbáltuk megakadályozni, de nem voltuk elegen. Ők öten voltak mi meg csak hárman, de az egyiket így is elkaptuk, most ott fekszik kint megkötözve és kábultan.

- Hogy mondta? Elfogtak egyet?! Perselus, gyorsan be kell hozni! Veritaserumot neki! - A nő hangja olyan kegyetlen volt, mint még soha. Gyorsan szaladtak az udvar felé, ahol ténylegesen egy halálfaló feküdt megkötözve. Felráncigálták az igazgatói irodába, közben megérkeztek a többiek, így már közösen végezték a kihallgatást.

- Minek jöttetek ide? - kiabálta a halálfaló fülébe Piton.

- Mert ez volt a parancs. Már napok óta figyeltük az iskola területét.

- Mi volt a feladatotok? - kérdezte Draco.

- Elfogni a sárvérűt. A Nagyúrnak ő kell! Vele akarja zsarolni Pottert. - Harry egyre idegesebb lett.

- Mit akar az a féreg? - A fiú szemei szinte lángoltak.

- Azt nem tudom, de majd jön valaki, aki közli a feltételeit. - Ekkor az irodában lévő kandallóból egy csuklyás alak fordult ki. Egy hirtelen mozdulattal előkapta pálcáját és a megkötözött férfira szegezve végzett vele.

- Hasznavehetetlen áruló volt, semmi más. Nicsak, ici-pici Potty-baba, csak nem ideges vagy valamiért? Jaj, már tudom, szomorú vagy a kis barátnőd miatt, ugye? - Bella felkacagott, de ekkor legalább egy tucat pálca szegeződött rá. - Én a helyetekben nem tenném! Ha nem térek vissza, vagy akár csak egy karcolás is lesz rajtam, a kis sárvérű meghal.

- Mit akar tőlem Voldemort?

- Ne mondd ki a nevét te kis fattyú! Különben meg találkozni akar veled. Nem akarja tovább húzni a csatát. Holnap alkonyatkor vár a rengeteg keleti szélén. Hozhatsz embereket, de a végén úgy is neked kell vele megküzdened.

- A lányokkal mi lesz? - kérdezte meg Draco mérhetetlen undorral végignézve az előtte álló nőn.

- Á, rólad meg is feledkeztem unokaöcsi. Apuci nagyon pipa lesz, ha megtudja, hogy kikkel cimborálsz. Ó elnézést, már tudja. Mellesleg a két kis minden lében kanál éppen az ő társaságát élvezi. Sajnos az a másik lány is ott volt, így őt is el kellett vinni. - Egy pillanatra megállt az idő. Hirtelen mindenkin borzongás futott végig. Hermione és Eileen Lucius Malfoy kezében van, de úgy néz ki, Eileenről nem tudják, hogy kicsoda.

- Rendben, mondd meg neki, hogy ott leszek. De a lányokat a harc kezdetekor engedjétek el.

- Te csak ne szabj feltételeket, kölyök! Örülj, ha egyben visszakapjátok a kislányokat! - Ezzel megfordult és beállt a kandallóba. - Amúgy meg, amilyen kis cukik, lehet, hogy Lucius megtartja őket egy ideig. - Zöld lángok és a nő eltűnt, de vérfagyasztó kacaja még mindig ott csengett a jelenlévők fülében. Draco tehetetlenül vágott egyet a falba, majd lerogyott a földre.

- Ki kell őket szabadítani. Lucius egy állat és csak a csata kezdetéig vannak biztonságban!

- Dracónak igaza van. Amint elkezdődik a harc a lányoknak vége - fejezte be a gondolatmenetet Harry.

- Én kiszabadítom mindkettőt. Harry, te győzd le azt a kígyót. Apropó kígyó. Szerintem nem lesz ott a csata közepén. Ahhoz túlságosan félti most, hogy csak egy hajszálon függ az élete.

- Lehet, hogy ott lesz, ahol a lányok. Akkor pedig sietni kell - hadarta Alex, aki még mindig kissé sokkos állapotban volt.

- Az ég irgalmazzon annak, aki bántani meri a gyerekeimet. - Mindenki felkapta a fejét és az idős nőre nézett. McGalagony olyan mérhetetlen gyűlölettel és elhatározással nézett a halott halálfalóra, hogy senki nem mert megszólalni.

- Ki kell hozni mindkettejüket.

- Úgy érti Mr Malfoy, hogy mind hármójukat. - Értetlen tekintetektől kísérve lassan belekezdett. - Nem fogom hagyni, hogy az iskolám tanulóinak, különösen a két lányomnak baja essen... Ne nézz ilyen értetlenül, Perselus, Eileen és Hermione olyanok nekem, mint a lányaim éppen úgy, ahogy a jelenlévők is a gyerekeim. Ebbe te is beletartozol. Ha valaki csak egy ujjal is hozzányúl a kis unokám anyjához, személyesen tépem ki a szívét és etetem meg a vérfarkasokkal.

- Miféle unoka, Minerva? - A falon lógó festmények közül Dumbledore képe szólalt meg.

- Ó elnézést, úgy látszik, itt csak én tudok a legújabb fejleményekről. Nos Perselus… Hermione babát vár és én leszek a tiszteletbeli nagymama. Aminek nagyon örülök. Ezért mondtam, hogy ha valaki csak egy ujjal is bántja akármelyik gyerekemet az halál fia.

Pálcájával rámutatott a holttestre, ami azon nyomban elporladt. Még sokáig álltak meglepetten és emésztették az imént hallottakat. Hermionét és Eileent elrabolták. Alig huszonnégy óra múlva kezdetét veszi a végső csata. Még ki kell nyírni Naginit és mindezek tetejében a Piton család újabb taggal bővül. Óráknak tűnő percekig csönd volt, majd mindenki elkezdte kidolgozni a maga szerepét a holnapi csatában.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.