Készülődve
A nap már éppen nyugovóra tért, s a tengerparton álló emberek gyönyörködtek a látványában. Igaz, csak páran lézengtek itt-ott a hófehér fövenyen. Egy négytagú kis család is éppen hazafelé igyekezett. A kívülállók semmit sem sejtettek a magánéletükről, hisz átlagos, fiatal párnak tűntek, két közel egykorú, három éves gyerekkel.
A fiatal nőnek hosszú, derékig érő barna hajkoronája volt, a mellette lépkedő férfinak pedig tejföl szőke. Igaz, egykoron világos bőréből mostanra semmi sem maradt. A kislány éppen olyan tincsekkel büszkélkedett, mint édesapja, és vidáman kacarászva szaladt az elgurult labdája után. Mellette egy fekete üstökű kisfiú lépkedett, érdeklődve nézte a fölötte elrepülő sirályokat.
A család nem messze lakott a parttól, de lépteiket gyorsan szedték, hogy minél előbb biztonságban legyenek. A házba érve, a gyerekek egyenesen felszaladtak az emeletre, a felnőttek pedig leültek a konyhában. Bármennyire is próbálta leplezni, a fiatal nő arcára kiült az aggodalom. A férfi lassan mocorogni kezdett majd óvatosan megkérdezte.
- Ugye félsz? – A nő ránézett, majd aprót bólintott. – Nem lesz semmi baj, senki nem tudja meg, ha ez idegesít. – A megszólított nagyot sóhajtott, és kezébe temette arcát.
- Hogy mondhatod, hogy nem lesz baj? Hiszen szinte senki nem tud a fiamról Ginnyt kivéve. – Közben tekintetét a vele szemben ülő férfira emelte. – Hidd el, senki se értené meg, és ha ott leszünk, minden ki fog derülni.
- Nyugodj meg! Ha valaki is bántani mer, én esküszöm, porrá átkozom. – Bátorítóan megfogta a másik kezét, majd felállt az asztaltól, és kinézett az ablakon – Hát ez is eljött végre. Több mint három és fél éve, hogy ide lettünk küldve. Egy örökkévalóságnak tűnik…
- Igen, még ma is tisztán emlékszem arra, amit McGalagony mondott. – Kissé elmerengve eszébe jutottak az akkori események.
.oOo.
A Grimmauld tér 12-es számú ház nappalijában álltak Dracóval. Minervára vártak, hogy megkapják legújabb küldetésüket. Ekkor a fiú már négy hónapja a világos oldalhoz tartozott, mivel az egyetlen ember, aki hatni tudott rá, Hermione volt, így ők alkottak egy párost. Négy hónapja történt, hogy kiderült Perselus Piton és a fiú ártatlansága, melyet egy Dumbledore által írt levél tisztázott. Bár a rajtaütésszerű mentőakció előtt, már egy hónappal tudták az igazságot, mégis nehezen fogadták el a történteket.
Ez a legjobban talán a lánynak sikerült, aki kétségek nélkül indult a két férfi keresésére. Sok minden történt azóta, többek közt kiderült, Dracónak gyermeke lesz egy muglitól, akit ideáig elbújtattak. Ám minden igyekezetük ellenére a halálfalók megtalálták őt és megölték. Csodálatos módon az újszülött kislánynak komolyabb baja nem esett. Így most itt pihent a nappali kanapéján egy mózeskosárban. Nem sokkal később egy idős nő is megjelent az ajtóban.
- Hermione, Mr Malfoy – biccentett a fiú felé az ősz boszorkány. – Azért hívtam ide önöket, mert egy fontos dolgot szeretnék megbeszélni magukkal. Mivel elég kényes helyzetbe kerültek mindketten – itt a kislányra nézett – úgy döntöttem, hogy áthelyezem önöket Görögországba. Mindannyijuknak jobb lesz így! – Tekintete elidőzött a fiatal lány kissé domborodó hasán. – Ott biztonságban lesznek.
- Elnézés asszonyom, de mi segíteni szeretnénk a harcban! – lépett előrébb a szőke srác. – Ne akarjon minket kizárni!
- Semmi ilyesmi nincs szándékomban. Viszont biztonságban akarom tudni magukat, és a gyerekeiket. – Kezeit összefonta a háta mögött, majd halkan folytatta. – Feladatuk lesz, méghozzá nagyon is fontos. Mr Malfoy, ha jól tudom, ön szeretett volna gyógyító lenni. – Draco egy aprót biccentett a nő felé. – Akkor most megteheti. Három év és visszavárom magukat, mint gyógyító – itt a fiúra nézett, majd tekintetét a lányra emelte – és bájitalmester. A Rendnek szüksége van jól képzett emberekre. Így most összekötjük a kellemeset, a hasznossal. Tanulnak, ezzel nekünk segítenek, és nem utolsó sorban, biztonságban lesznek.
- Igazgatónő mikor kéne indulnunk? – Hermione a beszélgetés kezdete óta most először szólalt meg.
- Amilyen hamar csak lehet! Maga, Ms Granger, csak egy évvel később kezdi el a tanulmányait. Érthető okokból... – Apró mosolyt engedett meg a barna lány felé, aki kissé elvörösödött. – Holnap akár indulhatnak is. Többszörös Zsupszkulcs átszállással mennek, így a hollétük titka biztonságban marad. – Elindult a kijárat felé, de onnan még visszaszólt. - Még valami! Senki nem tudhatja hova mennek, sem azt hogy mikor. Nem tarthatják a kapcsolatot senkivel. Amit tudniuk kell, vagy feltétlen közölni akarják, azt rajtam keresztül tehetik meg. Most pedig jó utat maguknak, és sok sikert az elkövetkezőkben!
Ezzel az idő asszony kisétált a főhadiszállás ajtaján. A Zsupszkulcs másnap kora reggel indult, még pont sikerült elköszönniük Harryéktől.
.oOo.
Már három és fél év telt el azóta, és ezen időszak alatt senkivel nem találkoztak a rendből, csak McGalagony-tól kaptak némi információt. Idővel a kis tengerparti házba új jövevény érkezett, az akkor fél éves Heléna mellé, egy kisfiú is került. Hermione az Antonius nevet adta a babának. Sokat szenvedtek Dracoval a két csecsemő mellett, de mindez megérte mert mostanra, ha nem is teljesen, de egy afféle kis családot sikerült kialakítaniuk a gyerekeknek.
Egy hete érkezett meg a levél, miszerint itt az ideje visszatérniük. Vegyes érzésekkel kezdték el pakolni, az évek során összeszedett holmikat. Draco semlegesen tekintett az előtte álló időszakra. Ő nem aggódott, hiszen senki nem várja haza. Hermione viszont már napok óta feszült volt, ami ezen az estén ki is bukott a fiatal nőből. Halk dobogásra lettek figyelmesek, és a következő pillanatban már két kisgyerek sertepertélt körülöttük.
- Anya! Mikor indulunk már? – faggatta a kisfia ismét, mint eddig már oly sokszor.
- Holnap délelőtt megyünk kincsem. – Megsimogatta a kicsi kócos fejecskéjét.
- Keri? – nyafogott a kislány.
- Igen Heléna? – kérdezte türelmesen keresztlányától Hermione.
- Hol fogunk lakni, és kik lesznek még ott? Vannak még gyerekek?
- A főhadiszálláson fogunk lakni, és igen, van egy kisfiú Teddy. Ő nem sokkal idősebb nálatok.
- Kislányom, nem kéne ilyenekkel zavarnod Miót, amúgy indíts fürdeni, és aztán fekvés mindkettőtöknek! – tapsolt egyet kezeivel majd a kitessékelte a kicsiket a konyhából. Hermione még egy kicsit üldögélt egyedül a sötétben, de nemsokára ő is felment a többiek után. Mostanra beletörődött, ha tetszik, ha nem, lassan minden kiderül. Az pedig nagyobbat fog robbanni, mint Neville üstje bájitaltanon. Erre a gondolatra elmosolyodott, talán a Dracóval töltött évek során kissé átvette a stílusát, ami a megjegyzéseket illeti. Lassú léptekkel közeledett az emeleti fürdő felé, ahonnan vidám gyerekzsivaj szűrődött ki.
- Srácok! Ne csináljátok ezt! – kérte a szőke férfi a viháncoló kicsiktől, miközben azok javában locsolták őt a vízzel – Én már mostam hajat – morogta maga elé, mikor Hermione megjelent az ajtóban.
- Itt meg mi folyik? Gyerekek viselkedjetek rendesen, és ne piszkáljátok Dracót! - A két kicsi beletörődve folytatta a fürdést, majd villámsebességgel szaladtak szobájukba lefeküdni. Egy órával később már a két felnőtt is nyugovóra tért, és idegesen forgolódva várták az álmok nyugtató világát.
.oOo.
|