Lábadozás

Perselus alig aludt valamit az éjjel, mert nem győzött egyik szobából a másikba járkálni. Egyszer Lily homlokán cserélte ki a borogatást, máskor a fiúkat takarta be, még Luciusra is ránézett az éjjel, Narcissa észre sem vett semmit a dologból. A szőke férfi jobb híján úgy nézett ki, mint egy múmia. Lucius az egyik kötéscserére félig fölébredt.

– Hol vagyok? - kérdezte tétován.

– A lakosztályomban, de ne ébreszd föl Cissy-t ő is kifáradt, a fiad kint alszik, most már biztonságban vagytok.

Malfoy bólintott, majd bal kezére nézett, amiről hiányzott a kisujja. Perselus azt várta, hogy a férfi elkezd ordítani, de nem ez történt.

– Piszkosul fájt, de nem mondtam semmit. Nem törtem meg - motyogta maga eléLucius.

– Narcissa mindvégig azt állította, hogy te vagy a legbátrabb ember a világon, és hogy belőled semmit sem szednek ki. Igaza volt.

Lucius megejtett egy féloldalas vigyort, majd feleségére nézett, aki ott kuporgott mellette az ágyon.

– De most már nem vagyok egész ember… - suttogta még mindig a nőt nézve.

– Már miért ne lennél? Jobb lett volna, ha valami másik testrészed vágják le? Akkor még megérteném a dolgot…

Lucius nagyot nyelt, majd úgy döntött ennyi beszélgetés neki elég is. Perselus befejezte az átkötést, majd magukra hagyta őket.

Kora reggel az első dolga az volt, hogy kerítsen valakit a gyerekek mellé, mivel neki még Lily óráit is meg kellett tartania. A baj csak az volt, hogy senkit nem talált, aki elvállalná a dolgot. Egy gyerek még rendben, na de hogy kettő… Minerva órákat tartott, ahogy Remus is. Sirius megpattant a parancsnokságra, Madame Pomfrey pedig a Szent Mungóba távozott utánpótlásért. A férfi gondterhelten nézett körbe. Narcissának elég volt, hogy a férjét ápolja, Lily pedig még mindig kissé betegnek tűnt. A férfi elővett egy pergament, majd pár mondatot firkantott rá, és elküldte a kandallón át. Gyorsan elsietett zuhanyozni, hogy még azelőtt készen legyen, hogy a gyerekek felébrednek. Mire visszaért, már elmúlt hét óra. Lily félig ülve figyelte az alvó csöppségeket.

– Jó reggelt! - köszönt a férfi.

– Neked is. Te Perselus, nem volt kicsit erős az az Altató bűbáj Albus részéről? Ilyenkor már fent szokott lenni - suttogta Lily.

– Kétlem, szerintem csak fáradtak voltak. Amúgy addig örülj, míg nyugton vannak.

– Te hova készülsz? – kérdezte a nő laposakat pislogva.

– Ellenőrzöm a tantermet.

– Te jó ég! Nekem órákat kell tartanom - kapott észhez a nő.

– Nyugodj meg, ma helyettesítelek. Narcissa felügyeli Luciust, a gyerekekhez pedig jön segítséged az első két órában. Azután pedig már itt lesz Pomfrey.

Lily azt sem tudta, mit mondjon.

– Kö… köszönöm – hatódott meg Lily. – Na és ki jön felügyelni?

– Nymphadora felmentést kap a mai dupla bájitaltan alól. - Lily azt hitte, menten meghal a nevetéstől. – Ne nevess, nem volt jobb megoldás.

– Te jó ég, hát tényleg nem, ha a híres Perselus Piton bájitalmester hivatalos lógást engedélyez az órájáról - harapta be a szája szélét a nő, mire Piton megrázta a fejét.

– Lehetetlen egy nőszemély vagy.

Lily halkan fölnevetett. A férfinak meg kellett állapítania, hogy a nő sokkal jobb színben van, mint előző nap.

– Tudom, Perselus?

A férfi odasétált hozzá, majd leguggolt a kanapé elé, várva, hogy mit akar a másik. Lily először zavartan lepillantott a padlóra, majd vissza a férfira. Perselus kezdte egyre furcsábban érezni magát, azt hitte, elveszik a smaragdokban. – Perselus én… - kezdett bele a nő.

– Igen? – kérdezte a férfi.

– Én… - fogott bele ismét Lily, ám a hálószoba ajtaja kinyílt, és egy meglehetősen kócos Narcissa lépett ki rajta. Perselus úgy pattant föl, mintha megcsípték volna. Lily pedig idegesen tűrte füle mögé haját.

– Jó reggelt! Zavarok? – kérdezte álmatagon a szőke nő.

– Nem, már menni készültem. Pomfrey olyan tíz körül érkezik, addig csak ti vagytok. Dora jön segíteni vigyázni a gyerekekre, én meg megyek órát tartani – darálta a férfi.

Narcissa pislogva nézett utána.

– Rendben.

– Ha éhesek vagytok, hívjátok a házimanókat, majd ők hoznak reggelit - ajánlotta a férfi, majd el is tűnt az ajtó mögött.

Lily somolyogva fordult vissza a kandallóhoz. Narcissa kíváncsian sietett oda hozzá.

– Úgy látom, megzavartam valamit… - kezdett bele a szőke nő mosolyogva.

– Á, nem, semmi különöset. Egyébként, lehetne, hogy tegeződjünk? Kissé zavaró ez a magázódás - hadarta Lily elvörösödve.

– Persze. Na, de mi van köztetek? – kíváncsiskodott a nő.

– Tényleg semmi. Perselus egy nagyon jó barát, nem győzöm ezt hangoztatni.

– Én pedig nem győzöm újra és újra megkérdezni. Nem akarok beleavatkozni, csak úgy vélem, hogy Perselus is megérdemli a boldogságot – Lily kikerekedett szemekkel nézett a másikra. – Lehet, hogy neked nem tűnt föl, de Perselus nagyon szeret téged.

– Persze, hogy szeret, hiszen barátok vagyunk. - ellenkezett a nő.

– Én nem pont ilyen szeretetre gondoltam. Tudod, bár idősebb vagyok Perselusnál, emlékszem, hogy milyen volt mindig a Mardekárban. Mikor a többiek gúnyolták, és Siriusék megszégyenítették, akkor sem csüggedt, mert ott voltál neki. Perselusnak te voltál az egyetlen támasza, aztán mikor már nem találkoztatok annyit, rajta is úrrá lett a magány…

– Nem gondoltam volna, hogy ennyire magányos - vallotta be a nő.

– Pedig az volt, de most már újra itt vagy neki te. Jegyezd meg, Lily Potter, jó hatással vagy az emberekre. Nézz csak rám, én vagyok az élő példa – vallotta be a szőke nő, mire Lily is elmosolyodott.

Kopogást hallottak, és Lily intett az ajtó felé pálcájával. Dora jelent meg, majd szélesen elmosolyodott.

– Jó reggelt! A tanár úr azt mondta, már ébren vannak. Én pedig előbb lejöttem - hadarta a kislány miközben közelebb sétált.

– Köszönöm, Dora, a segítséget!

– Igazán nincs mit, szeretek Harryvel lenni, aranyos baba.

Az említett ekkor kezdte nyitogatni a szemét, és nagyot ásított. Laposakat pislogva nézett körbe, majd mikor meglátta Lilyt lekászálódott a rögtönzött ágyról, és odatotyogott az anyjához. Így korán reggel még neki is nehézkesen ment a járás.

– Szia, kincsem, hát hogy aludt a baba? – kérdezte Lily, miközben fölvette őt.

Narcissa visszasietett férjéhez, hogy leellenőrizze annak állapotát.

– Hümpf… - morogta a kicsi nem túl értelmesen.

Anyja ebből leszűrte, hogy gyermeke még félig alszik. Persze, ha fölkelt, az egyik követi a másik. A kis Draco pislogva ült föl, miközben apró kezecskéivel szemét dörzsölgette. Bágyadtan nézett körbe, nem értve, hogy hol is van. Dora kihasználta az alkalmat, és lehuppant a kicsi mellé, aki értetlenül nézett föl rá. Szemei kikerekedtek, ahogy fölfedezte a lány hajának változását.

– Szia, én Dora vagyok, te pedig Draco, igaz?

A kicsi tovább pislogott. Kisvártatva megjelent az anyja, majd a fiúcska fölkérezkedett.

– Szia, életem, már itt vagyok.

Közben a szobából mocorgásra lettek figyelmesek. Dora átvette Dracót, így Cissy egyenesen a szobába rohant. Lucius fölébredt, és sikeresen levert egy poharat az éjjeliszekrényről. Szitkozódva próbált meg felülni.

– Lucius, azonnal feküdj vissza! – parancsolt rá a nő.

– Hogy az a Merlin átka… azok a mocskok… hogy törne el mindegyiknek a lába ebben a pillanatban… - visszahanyatlott az ágyra, és úgy markolta az oldalát.

– Én szóltam. Még nem vetted be a csontforrasztót, leghamarabb holnap kezdhetsz ugrálni – zsörtölődött a nő.

A férfi jobbnak látta, ha csöndben marad. Narcissa szigorú arccal átkötözte a kezét, és a fején lévő hatalmas sebet. Lucius nem mert ránézni, a nő pedig hiába fordította maga felé férje arcát.

– Egy torzszülött lettem - suttogta, mire Cissy majdnem lekevert neki egy pofont. Helyette megragadta a férfi pizsama felsőjét, és előre hajolva megcsókolta. Lucius megkönnyebbült, de ugyanakkor fel is jajdult, hiszen bordái még mindig töröttek voltak.

– Jaj, bocsáss meg! Annyira aggódtam érted tegnap, azt hittem soha többé nem látlak.

– Szóval örülsz, hogy itt vagyok? Még így is hogy… - mutatott a fején lévő kötésre.

– Lucius Malfoy, füllel vagy fül nélkül, én akkor is szeretlek. Szeretlek amilyen vagy, az a ki vagy, mert én ismerlek. Fejezd be ezt a kishitűséget, vagy komolyan mondom némító átkot szórok rád! – fenyegetőzött a nő, mire a férfi elvigyorodott.

– Már el is felejtettem mennyire veszélyes tudsz lenni.

A nő elnevette magát, majd kidugaszolta a csontforrasztót és odaadta a férfinak.

– Ezt meg kell innod.

– Tudom, de fúj…

A kijelentésre a nő elvigyorodott.

– Na,mi az, a hercegecske nem akarja bevenni a papit?

– Kac-kac nagyon vicces… - azzal legurította a bájitalt. Erős késztetést érzett, hogy kihányja az egészet, de végül sikerült bent tartania. Eltelt pár perc, míg a nő befejezte az átkötözést, addig a férfi nem szólt semmit, de látszott rajta, hogy valami baja van.

– Így ni, kész is vagy - simított végig kedvese arcán Narcissa.

– Köszönöm! Öhm, Narcissa, nem tudod, hogy… - kérdezte a férfi, de inkább félbehagyta a mondandóját.

– Igen?

– Semmi különös… - válaszolta kissé szórakozottan a férfi.

– Lucius, ismerlek már pár éve. Mi baj van?

– Én… szóval, merre van a… mosdó?

Narcissa elmosolyodott.

– Gyere, segítek kimenni – sietett oda a nő, mire a férfi tiltakozni kezdett.

– Nekem nem kell segítség!

– Rendben, akkor hozok egy ágytálat, mert innen föl nem kelsz nélkülem, az biztos!

A férfi elhúzta száját, és beleegyezett, hogy felesége kísérje ki a mosdóba. Mikor már újra az ágyában feküdt, felsóhajtott.

– Draco merre van? – faggatta feleségét.

– Dora vigyáz rá…

– Dora? Ő meg kicsoda? – kérdezte értetlenül a férfi.

A nő sóhajtott egyet, majd így szólt:

– Dora, drágám, behoznád Dracót?

Hamarosan meg is érkezett egy fekete göndör hajú lányka, akitől Lucius látszólag frászt kapott.

– Te szentséges Merlin, pont úgy néz ki, mint Bellatrix ennyi idősen! Mégis, ki vagy?

A lány, látva a nem kívánt hatást, megrázta a fejét, és ismét vörösre váltott a hajszíne.

– Oh, sajnálom, biztos nem voltam valami szívderítő látvány. Nymphadora Tonks, az édesanyám és Mrs Malfoy testvérek.

– Az ég szerelmére, ma mindenkinek el kell mondanom, hogy tegezzetek? – mordult föl Cissy.

A lány bocsánatkérőn nézett a nőre, majd letette Dracót az ágyra. A kisfiú döbbenten nézett végig édesapján, majd elkezdett mászni felé. Persze Harry sem bírta ki tudatlanságban, így ő is útra kelt, és hamarosan megjelent az ajtóban. Látva az ágyban fekvő férfit, megtorpant.

– Hűűűű a mumja! – kiáltotta a kicsi, majd Dora mögé bújt.

Lucius felvont szemöldökkel nézett a gyerekre.

– Ennek meg mi baja?

– Szerintem csak megijedt, mert annyi kötszer van rajtad, mint egy múmián.

Dora fölvette Harryt, mire a fiú ismét alaposan tanulmányozni kezdte a férfit.

– Mi töjtényt?

Narcissa vett egy mély levegőt.

– Harry, ő itt a férjem és Draco apukája. Gonosz emberek bántották, és most megsérült.

– Fál? – kérdezte, miközben egy ujjal megbökte a kötést.

– Igen, fáj, de kaptam rá orvosságot.

Draco Harryre nézett, majd vissza az apjára, és megtörtént a csoda.

– Pa… papa fál?

Lucius azt hitte, belehal a boldogságba, persze jó értelemben. A fia életében először szólította így, és ez mindent megért.

– Draco… csak egy kicsit fáj, de a papa erős.

A kisfiú elmosolyodott.

– Papa elősz.

Lucius intett feleségének, hogy jobb, ha most már kiviszik a gyerekeket. Nem akart előttük sírva fakadni, hiszen még mindig ő volt Lucius Malfoy!

– Gyertek gyerekek, nézzük meg Lily nénit. Dora, segítenél?

A lány bólintott, majd fölnyalábolta Harryt és kisiettek a szobából. Az ajtó becsukódott, és Lucius egy csukásszerű hangot hallatott. Narcissa tudta, most magára kell hagynia férjét.

Lily kíváncsian nézett az ajtó felé, majd mikor meglátta az érkezőket, elmosolyodott.

– Na mi történt?

– Semmi különös, Harry múmiának nézte Mr Malfoyt, aztán arról kérdezgette, hogy fáj-e neki a sérülés. Azután Draco is megszólalt, és ki lettünk küldve… -

Lily szája tátva maradt. A következő pillanatban a szoba ajtaja becsukódott, és Cissy jelent meg előtte.

– Hogy van? – kérdezett rá Lily.

– Jól, és rosszul. Az egójának nem tett jót, hogy elvesztette az egyik fülét és az ujját. Viszont túlélte, és ez jó. Most egy kicsit magára kell hagyni, eléggé felkavaródtak benne az érzelmek. Ilyenkor jobb őt magára hagyni.

– Értem, hát nem irigyellek titeket - sóhajtott föl a vörös hajú nő.

– Ne tedd, te rosszabbon mentél át.

Ahogy Cissy kimondta, már meg is bánta. Lily tekintete elködösült és úgy nézett ki, hogy mindjárt elkezdi a sírást.

– Ne haragudj, kérlek! Olyan bolond vagyok - Lily leintette.

– Sajnálom, kedvesem.

– Ezen nekem kell túlesnem, senki nem dolgozhatja föl helyettem. Lassan… nagyon lassan, de sikerül. Már nem gondolok annyit rá, úgy értem, hogy a tragédiára. Viszont még sok idő fog eltelni, mire fájdalom nélkül tudok visszaemlékezni rá.

– Hidd el, sikerülni fog, és talán segítséged is lesz hozzá.

Lily felkapta a fejét.

– Ezt meg hogy érted?

– Lily, te egy csodálatos fiatal nő vagy. Biztos, hogy találsz magad mellé valakit, aki, ha nem is pótolja a férjed, de enyhíti a fájdalmad.

Lily elhúzta a száját.

– Most Perselusra gondoltál, ugye?

– Hát, nem tagadom, valamiért én már úgy nézek rá, hogy ő hozzád tartozik.

– Nos, mint tudjuk, Perselus eléggé mogorva és magának való, de veled mindig kedves és türelmes. Ha te bajba kerülsz, szinte pánikszerűen rohan érted. Ha tehetné, a csillagokat is lehozná neked az égről.

– És velem alszik… - dünnyögte Lily, mire Cissy szemei kikerekedtek.

– Hogyan?!

– Ne gondolj semmi rosszra. Csak nem tudok egyedül aludni, és ő ott aludt velem. Mikor egyedül voltam, olyan rossz volt, de megnyugtat, hogy ott van velem.

– Na látod, ez is egy jó példa.

– Viszont egy ujjal sem ért eddig hozzám! – tiltakozott a nő.

– Szerintem nem is tenné, amíg nem érzi, hogy eléggé megnyugodtál már…

– Nem hiszem, hogy igazad van - tiltakozott még mindig.

– Hát, jó. Viszont azt ne felejtsd el, hogy a barátság örök és rendíthetetlen, de a szerelem ennél sokkal több. A szeretet mindennél erősebb, akár csodákra is képes tőle az ember.

Lily egy aprót bólintott, majd kinyújtózott.

– Azt hiszem, én elmegyek és lezuhanyozom, meg felveszek valami normálisabb ruhát. Addig itt hagyhatnám Harryt?

– Persze, hiszen van egy magán gyerekfelvigyázónk - kuncogta a szőke nő.

Lily elmosolyodott, majd a kandallón át visszatért saját lakrészébe. Sietett amennyire csak tudott, hogy mielőbb rendbe szedje magát. Kissé még kóválygott, és már eléggé éhes is volt, de nem akart a fia nélkül reggelizni. Gyorsan magára kapta a ruháit, és már indult is vissza Perselus lakrészébe.   

Súgó 2 hozzászólás

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.

1

2010.11.21. 14:56 LuSir2412 Nagyon tetszett! :P Remélem,Piton és Lily összejönnek! :)

2010.11.04. 16:51 anei Kedvelem Luciust, de nagyon. A fiúk továbbra is tündéiek. Remélem, Lily és Perselus kapcsolata is komolyabbra fordul majd! Köszi a frisset és várom a folytatást!