Az újság címlapján

Lily a várttal ellentétben nem pihente ki magát. Szinte egész éjjel forgolódott álmában, és dobálta magát az ágyon. Egy olyan alak elől menekült, aki a saját pálcájával akarta megölni. Aztán mikor őt nem tudta elkapni, mást vett célba, először Siriust és Remust, majd hirtelen felé fordult, és míg ő a barátai holtteste fölött zokogott, ráküldte a halálos átkot. Csakhogy az nem ért célba, mert Perselus elé ugrott, megmentve őt ezzel. Ekkor riadt föl először. Zilálva és izzadtan sétált be a fürdőszobába, hogy megmossa egy kicsit az arcát, és ezáltal elűzze a rossz álom okozta rémképeket. Végül visszafeküdt az ágyba, de első próbálkozása kudarcba fulladt. Amint lehunyta szemét, zuhanni kezdett egyenesen a mélybe. Szemei kipattantak, és felült az ágyon. Az órájára pillantott, az még csak hajnali négyet mutatott. Úgy döntött, hogy vesz egy gyors zuhanyt, majd olvasgat valamit. A zuhannyal gyorsan végzett, de a könyvvel nem boldogult. Mikor már huszadjára is ugyan azt a mondatot olvasta, dühösen hajította el a könyvet az egyik sarokba, amire az egyik festményen lakó idős boszorkány majdnem kiugrott a keretéből.

- Ejnye, halkabban is lehetne… - mordult rá a nőre, mire az szomorú tekintettel rábámult.

- Bocsánat… - úgy tűnt a festményalak elégedett, mert nem szólt többet. Lily ellenben egyre rosszabbul érezte magát. Nem találta a helyét, minden idegesítette, hol elhúzta, hol behúzta a sötétítő függönyöket. Próbált feküdni, ülni, mászkálni de semmi sem volt jó. Nagyon fáradt volt, de visszaaludni nem mert még egyszer. A vége pedig megint csak az lett, mint az előző nap. Sírva rogyott le az ágy mellé, és átkarolta magát, hogy abban leljen valami vigasztalást.

Minerva nagyon élvezte a gyerekfelvigyázást, reggel úgy vitte magával Harryt, mint aki a sajátja. Dumbledore jót mosolygott a jeleneten, azonban Perselus gyanakodva fürkészte őt.

- Hol van Lily? – kérdezte összevont szemöldökkel, mire Minerva elmesélte neki az előző estét.

- És így került hozzám ez a kis angyal. Megígértettem Lilyvel, ha kipihente magát, eljön érte… - Piton bólintott, bár nem igazán értett egyet ezzel a cselekedettel. Igen a nőnek pihenésre volt szüksége, de nem úgy, hogy egyedül hagyják. Annak idején, még rá is ránézett Albus az éjszaka folyamán párszor, de ami a furcsább, nem üldözte ki őt érte a világból. Elhatározta, hogy ha a nő délig nem kerül elő, akkor meglátogatja.

Lassan eljött az ebédidő is, a diákok már javában falták az ételt, mire a bájitalmester megérkezett. Aggodalmára Lily még mindig nem volt az asztalnál, ellenben Remus és Sirius előkerültek.

- Lily nincs itt? Furcsa voltunk nála, de nem nyitott ajtót. – vont vállat Sirius, majd szedett magának egy adagot a krumpliból. Ekkor vették észre, amint egy diáklány siet feléjük, az előző nap még lila haj, most fakón és élettelenül lógott.

- Remus, gyere… - hívta a férfit mikor a tanári asztalhoz ért, McGalagonynak persze nem tetszett ez a megnyilvánulás.

- Miss Tonks, remélem jó oka van rá, hogy köszönés nélkül ideállít, letegezi az egyik tanárját, aztán el akarja rángatni, mint valami tárgyat! – A kislány a füle tövéig elpirult.

- Sajnálom, én csak, jöttem a folyosón és az egyik kép nagyon aggodalmasan járkált a keretében, azt mondta, hogy egy fiatal nő fekszik odabent és nagyon rosszul van, és semmit sem aludt, és hogy egyszer csak összeesett és azóta nem kelt föl… - Ezeket a szavakat hallva, Piton úgy pattant föl, mintha puskából lőtték volna ki. Átviharzott a nagytermen, hátrahagyva a pusmogó diákok sokaságát. Őt alig pár méterre lemaradva Remus és Sirius követték. Dora próbált lépést tartani velük, de fájó lába azt nem tette lehetővé, ezért lemaradt. Perselus először kopogott, majd mikor nem érkezett válasz, megpróbált benyitni. Mikor ez sem sikerült betörte az ajtót és meglátta a szoba közepén ájultan heverő Lilyt.

- Lily! – kiáltotta kétségbeesve, és odarohant az alélt nőhöz. Fejét az ölébe fektette, majd a pulzusát kezdte el vizsgálni. Remusék tehetetlenül nézték a jelenetet, nem gondolták volna, hogy Pitont ennyire érdeki a nő sorsa, hogy ilyen szinten, magáról megfeledkezve levesse álarcát és rettegve görnyedjen az ájult nő fölé.

- Black, menjetek Pomfrey-hez és hozzatok erősítő, nyugtató főzetet, siessetek.

- Nem kell, hogy esetleg ő megvizsgálja? – Piton nemet intett a fejével, miközben a karjaiba vette a nőt.

- Nem, csak elájult, kimerült és gyanítom, hogy a rémálmok miatt semmit sem alhatott. – Sirius elindult kifelé, de ekkor megérkezett Dora is, aki ijedten már-már majdnem sírós arccal figyelte az ernyedt testet.

- Ugye rendbe jön? Ugye nem lesz baja? – kérdezte könnyeivel küszködve Remust, aki lehajolt hozzá és átkarolta.

- Nem lesz semmi baj, csak nagyon fáradt, és szomorú.

- Azért, mert elvesztette a férjét, azért mert hiányzik neki? – faggatózott tovább a lány a férfi mellkasába fúrva arcát.

- Igen, azért, de rendbe jön. Perselus rendbe hozza. – Sirius ekkor már messze járt, Remus pedig jobbnak látta, ha becsukja az ajtót, és kint vigasztalja tovább a lányt. Piton olyan arccal nézte az eszméletlen Lilyt, mint aki nem hisz a szemének. Letette az ágyra és felmászott mellé, majd elkezdte dörzsölgetni a kezeit.

- Lily, ébresztő… hasadra süt a nap. Hé kislány ne tedd ezt velem, elég volt egyszer elveszíteni téged… másodjára már nem bírnám ki! – suttogta maga elé, miközben a nő arcát cirógatta. Lily megérezte a férfi közelségét és laposakat pislogva kinyitotta a szemét.

- Mi történt? Valaki meghalt? – kérdezte a gyászos arcot látva.

- Majdnem, méghozzá én szívrohamban, mert azt hittem fel sem akarsz ébredni. – Lily gyengén megpróbált felülni, de csak annyit ért el vele, hogy rászédült Perselusra.

- Aú, kóvályog a fejem… mi történt?

- Ezt inkább neked kéne elmesélned, hallom nem volt túl jó az éjszakád… - Lily elhúzta a száját.

- Hát nem is, rémálmom volt, Ő kergetett, mikor nem kapott el, elkapta Siriust, Remust, majd mikor ismét el akart kapni, akkor te feláldoztad magad, ekkor ébredtem föl. – Perselus már meg sem lepődött a hallottakon.

- Na jó, Sirius hoz neked erősítő és nyugtató főzetet, beveszed és megpróbálsz aludni. – a nő rázta a fejét.

- Nem kell nyugtató, tegnap se használt… - nyűglődött tovább.

- Akkor mit csináljunk? Mit adjak? Álomtalan Álmot csak a legvégső esetben adnék neked, ha van bármi ötleted, akkor hallgatlak.

- Van, de annak nem fogsz örülni…

- Ha most azzal jössz, hogy üsselek le, esküszöm megteszem! – fenyegetőzött a férfi.

- Nem… csak, ne hagyj egyedül… - kérlelte a nő, és ismét sírásra görbült a szája. Tényleg úgy érezte, hogy ha egyedül van minden sokkal nehezebb, még a levegő vétel is. Perselus számára ez nem volt teher, sőt még örült is neki, hogy a nő közelében lehet, de persze a látszatot meg kellett tartania.

- Rendben, de nem költözöm ide… annyira jóban még nem vagyunk, és mit szólnának a diákok, ha innen mennék ki reggelente… szörnyű! – játszotta meg magát, amivel elérte, hogy a sírás alábbhagyjon. Közben megérkezett Sirius is a bájitalokkal.

- Itt vannak, tessék.

- Rendben, a nyugtatót vidd az unokahúgodnak, szegény lány alaposan kibukott. – Sirius értetlen tekintetét látva magyarázni kezdett. – Lily nem kér a nyugtatóból… azt akarja, hogy valaki mellette maradjon.

- Oké, akkor majd én maradok – vágta rá Sirius, de Lily közbeszólt.

- Köszönöm, de inkább segíts Minervának, Harry ilyenkor nagyon nyűgös tud lenni, és félek, hogy már teljesen kiborította szegényt.

- De arra ott van Remus… - Piton felhorkant.

- A gyerek téged jobban ismer, azon felül Lupin most próbál meg lelket verni szerencsétlen Tonksba, és még az igazgatóval is át kell rágnia magát a tanterven. – Siriusnak be kellett látnia, hogy Pitonnak igaza van. Odaadta Lilynek az egyik főzetet, majd a másikkal kisétált az ajtón.

- Na jó, akkor most pedig aludni fogsz, idd meg ezt. – Lily kelletlenül, de megitta az erősítő főzetet, aminek a hatása feltűnő volt. A nő arcszíne javulni kezdett, és már ahhoz is volt ereje, hogy felüljön.

- Köszönöm.

- Nincs mit. - felelte Perselus, majd fel akart állni, de Lily megfogta a kezét. Piton tétován nézett rá, mert nem értette, hogy mit akar.

- Na vajon mit akarna? Biztos nem azt, hogy ragadd meg és préseld az ágyhoz, hogy aztán addig kényeztesd amíg… - képzeletben jól fejbe verte magát a gondolat miatt.

- Itt maradsz mellettem? Mint régen. Emlékszel mennyit aludtunk együtt? Még negyedikben is, mikor felszöktél a szobámba, és magunkra zártuk az ajtót, mert Tuni beárult volna, hogy ott vagy. – Az emlék hatásár Piton halványan elmosolyodott.

- Emlékszem, bár jó régen volt…

- Neked talán igen, de nekem nem annyira… hiányoznak azok az idők, és te is hiányoztál. – Ahogy ezt kimondta odahajolt a férfihoz és ráfeküdt a mellkasára. Épp úgy, mint régen. Akkor is mindig így aludtak, Perselus mint önkéntes párna, Lily, mint önjelölt takaró.

- Most aludj… pihenj egy kicsit, én itt vagyok. – Elkezdte cirógatni a nő haját, miközben azon morfondírozott, hogy most vajon csak álmodik, vagy tényleg élete szerelmét tartja ismét a karjaiban. A nő légzése végül rendeződött, majd teljesen nyugodttá vált. Perselus egy darabig gyönyörködött benne, majd azon kapta magát, hogy ő is egyre laposabbakat pislog, mígnem elsötétült előtte a szoba.

Egy másik szobában, Voldemort kezdte visszanyerni az erejét. Bár még kissé tétován, de fölkelt és odasétált az ablakhoz. Bellatrix áhítattal figyelte mesterét.

- Szóval a Roxfortnak új tanárai vannak… nagyszerű. Minden esetre gondoskodnunk kell arról, hogy ennek híre menjen. – A férfi megtámaszkodott az ablakkeretben, és úgy nézett vissza a nőre. – Van valami ötleted? – úgy tett, mintha a nőtől várná a segítséget, pedig igazából már tudta mit fog cselekedni.

- Úgy tudom, a Minisztérium még mindig nem helyesli, hogy egy vérfarkas fontos pozícióba kerüljön, pláne nem egy iskolában, ahol rengeteg potenciális áldozat van… - Voldemort felnevetett, majd odasétált a nőhöz és dicséretként végigsimított a haján.

- Nagyszerű, akkor nekünk, mint törvénytisztelő polgároknak kötelességünk felhívni erre a minisztérium figyelmét. Gondoskodj róla, hogy még az Esti Prófétában benne legyen a hír, miszerint egy veszélyes fenevad fészkelte be magát az iskolába. – Bella felugrott és egy kis meghajlást követően már ki is szaladt az ajtón.

- Ostoba lány… - mordult föl a férfi, majd visszasétált az ágyhoz, hogy nyugodt körülmények közt tervezgesse a bosszúállás körülményeit.

Lily csak késő délután ébredt föl. Érezte maga mellett a férfit, de egy pillanatra azt hitte, hogy James az. Ahogy kinyitotta a szemét meglátta Perselus békésen szuszogó alakját. Szíve kissé összeszorult a látványra. Örült neki, hogy visszakapta a legjobb barátját, de cserébe levesztette a férjét.

- A sors iróniája… ahhoz, hogy valamit visszakapj, valami mást… valami egyenértékűt el kell hogy veszíts. Egyenértékű… - Ez az egy szó sokáig visszhangzott a fejében. Bár már jó ideje ébren volt, nem akarta fölébreszteni a másikat. Jó volt a férfi mellett pihenni, és hallgatni a szívverését. Agyában rengeteg emlékkép kavargott, de a többség a mellette fekvő alakról szólt. Perselus, amikor megismerte, a beosztás, a beszélgetések, amikor nála keresett vigaszt az apja viselkedése miatt… Lily bele sem mert igazán gondolni, hogy mit jelenthetett Perselusnak elveszteni őt. Hiszen ő volt az egyetlen, akit valaha is érdekelt a sorsa.

Lassan a bájitalmester is mocorogni kezdett, majd kinyitotta szemét. Az első, amit meglátott egy smaragdzöld szempár volt. Akaratlanul is elmosolyodott, ami – Lilyt a látvány, teljesen megdöbbentette. Ahogy észrevette a nő arcán a meglepettséget rendezte vonásait.

- Tudtál valamennyit aludni?

- Persze, mondtam, hogy csak az kell, hogy valaki itt legyen mellettem, ez megnyugtat… - kissé elpirult, hiszen eléggé gyerekes, hogy valaki így tudjon csak aludni, ha zaklatott.

- Tudom, régen is így aludtál, de hogy én miért aludtam el… - tűnődött el a férfi, majd az órára pillantva így szólt. – Ideje lemenni enni valamit, és nem ártana megnézni a fiadat sem, ahogy őt ismerem már kibuktatta a fél iskolát. – Lily rosszallóan nézett a férfira, majd egy párnát nyomott az arcába.

- Hogy te milyen érzéketlen vagy! – Piton félredobta a párnát, és válaszolt.

- Ha te tudnád, hogy most mennyire közvetlen vagyok… - Lily kétkedve nézett rá. – Hidd el, a diákjaim sohasem láttak így, ők csak úgy ismernek, mint a szadista, szemét, aljas, kétszínű, és igazságtalan pinceszörnyet. Aki abban leli legnagyobb örömét, hogy más házaktól vonhat le pontokat, és kivételezhet a mardekárosokkal. Ó és a kedvenceim, hogy olyan vagyok, mint egy nagyra nőtt denevér, hogy a felmenőim közt vámpírok voltak, hogy koporsóban alszom, és a büntetőmunkára érkező diákok vérét szívom… - Lily először elborzadva, majd mosolyogva, végül nevetve hallgatta az ő általa kissé túlzásnak vélt beszámolót.

- Azért nem lehettél ennyire rossz…! - Ám a Piton arcán megjelenő komoly tekintet arra késztette, hogy beismerje, tévedett…

- Oh, ebben az esetben itt egy lehetőség, hogy megváltoztasd a diákok véleményét. Próbálj meg változtatni a viselkedéseden, legyél megértőbb, akkor biztos nem terjednek el rólad ilyen hírek. – Piton felhorkantott.

- Majd meglátjuk, na sipirc öltözz fel, és menjünk enni, mert az hagyján, hogy én éhes vagyok, de te tegnap óta nem ettél semmit. – A nő kelletlenül, de föltápászkodott, majd eltűnt a fürdőszoba ajtaja mögött. Perselus széles mosollyal az arcán dőlt vissza az ágyra, majd Lily párnáját a fejére húzta.

- Lily illata… Merlinre, hogy ez mennyire hiányzott… - aztán ajtócsukódásra lett figyelmes, végül arra, hogy valaki nem túl kedvesen megböki a hasát valamivel.

- Hé, nem arról volt szó, hogy te visszaalszol… - Perselus kikukkantott a párna alól, hogy aztán meglássa a nő kezében tartott pálcát. Egy pillanatra még a vér is meghűlt az ereiben.

- Honnan van ez a pálca? – pattant föl, majd szinte kikapta Lily kezéből.

- Tegnap vettem Ollivandernél, ez az új pálcám, de miért?

- Csak mert ez volt, vagyis lett volna a fiad pálcája… - Lily döbbenten nézett a vékonyka fadarabra, majd a férfira.

- Most mi lesz? Ezek szerint elvettem a fiam pálcáját? – rémüldözött a nő.

- Nem, nyugodj meg. Biztos van rá valami ésszerű magyarázat. Viszont holnap beszélnünk kell az igazgatóval…! - Lily bólintott, majd elindultak kifelé egyenesen a nagyterembe. Odalent már javában folyt a beszélgetés, de ami meglepőbb, hogy senki sem evett. Viszont mikor Perselus belépett az ajtón, minden szem rászegeződött.

- Itt meg mi történhetett? – kérdezte a nő, majd meglátva kisfiát odasietett hozzá.

- Igazgató úr, miről maradtunk le? – kérdezte Piton idegesen.

- Majd megtudjátok, de előbb meg szeretném kérdezni, hogy hogy van Lily?

- Már sokkal jobban, köszönöm, csak ki kellett aludnom magam. – hadarta a nő.

- Mily különös, hogy Perselus ilyen jó hatással van az idegi állapotodra ez aztán a… mélyről jövő barátság. – Perselus, mint akit rajta kaptak, félrenyelte a teáját.

- Jól vagy? – kérdezte a nő idegesen, majd meglátott egy baglyot, ami feléjük repült egy újsággal. Miután megszabadult terhétől, el is hagyta a termet. Perselus kihajtotta a papírtekercset, de bár ne tette volna. Az szalagcímben öblös betűkkel ez állt:

A Roxfort igazgatója vérfarkasokkal és halálfalókkal cimborál

Újságunk biztos forrásból értesült, hogy a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola újonnan kinevezett tanárai közt két olyan személy is van, akiknek a múltja erősen megkérdőjelezhető. Remus Lupin akit még gyermekként megharapott egy vérfarkas. Teliholdkor maga is azzá válik, így veszélyt jelent mind magára, mind a közelében tartózkodó ártatlanokra. Kérdezem Én, az újság riportere, hogy milyen elhomályosult ötlet vezette a Roxfort igazgatóját, hogy egy ilyen veszélyes egyént engedjen, ártatlan gyerekek közelébe?! Netán megháborodott, vagy imperius alatt áll? Ezen se lepődnék meg, hiszen a másik kétes személy a tanári karban Perselus Piton, aki halálfaló múlttal büszkélkedhet. Minden esetre Én, nem hagynám, hogy a gyermekem egy olyan helyen tanuljon, ahol gyilkosok és fenevadak veszik őt körül. Megtudtuk, hogy mit gondol erről a Minisztérium.

„ Nos, ha ezek a vádak valóban igazak, akkor a Varázslény Felügyeleti Főosztály veszélyes állatokra kiadott törvénye alapján, Remus Lupint azonnali hatállyal el fogjuk távolítani a posztjáról. Perselus Piton pedig a Wizengamot elé áll tetteiért, és felelni fog az általa cselekedett bűnök miatt, valamint ha a bíróság úgy hozza meg az ítéletet, akkor akár életfogytiglani Azkabani szabadság vesztésre is ítélhetik…” Ezek szerint a két új tanerő hamarosan számíthat egy kellemetlen találkozásra néhány Minisztériumi aurorral. Bár én még azt is megkérdőjelezem, hogy Albus Dumbledore maradhat-e ilyen elmeállapottal az iskola élén…

Piton levágta az újságot, és dühösen meredt maga elé. Minden világban és minden időben ugyan az a felállás, ő mindig is halálfaló marad.

- Fenébe…! - mordult föl, majd fölállt és kisétált a nagyteremből. Lily tátogva olvasta el az újságcikket, majd Remusra nézett, aki olyan sápadt volt, hogy félő volt menten elájul. A diákok pusmogása és időnkénti kiabálásai töltötték be az egész termet. Lily végül nem bírta tovább és szólásra emelkedett.

- Elnézést… - elsőre senki sem figyelt rá. – Mindenki fogja be egy percre! Köszönöm! Amint látom már mindenki olvasta az újságot, a ti dolgotok, hogy mit hisztek, de ha valakit érdekel az igazság, akkor az most végighallgathatja. – A diákok feszengve figyelték az új tanárnőt.

- Engem érdekel! – lóbálta a kezeit Dora a Hollóhát asztalától, majd szinte vele egyszerre emelkedett föl másik két kéz is a Griffendél asztalánál.

- Minket is! – kiáltotta kórusban Charlie és Bill Weasley. A tanárnő bólintott, majd belekezdett.

- Az újság szerint az igazgató hibát követett el azzal, hogy olyan embereknek adott lehetőséget, akik tudásukkal kiérdemelték azt. Remus Lupin már az iskolában is végig kitűnően tanult, és az SVK terén kimagaslóan jó eredményeket mutatott, én már csak tudom, hiszen nem csak griffendéles háztársam, de jó barátom is volt. Mindemellett iskola elsőként is végzett. Tehát nem értem, hogy mi bajuk van az újságíróknak azzal, hogy ő itt tanít…

- Talán az a tény, hogy egy vérszomjas fenevad… - jött a mardekárosok asztala felől egy kiáltás.

- Persze legalább olyan fenevad mint én vagy a fiam… Netán most is azt látod, hogy önkívületében tombol? Netán agresszívan viselkedik? Hát nem!

- De akkor is át fog változni teliholdkor… - vinnyogott az egyik hugrabugos kislány.

- Igen ez tény, viszont hála Perselus Pitonnak mostantól nem lesz vele semmi gond. A bájitaltan tanárotok kifejlesztett egy olyan bájitalt, amivel kordában lehet tartani a vérfarkasok viselkedését az átváltozás után – a diákok ismét zúgolódni kezdtek.

- Oké, akkor Lupin professzor rendben meg minden, de Piton professzor akkor is halálfaló! – üvöltötte be az egyik griffendéles.

- Elkövetett egy hibát, amit megbánt, és ha tudni akarjátok, hogy mit tett mostanában, szívesen elmondom. Október harmincegyedikén megmentette az életemet és a fiamét Vol… Voldemorttól! Ő átkozta meg őt, majd kimenekítettek minket a házból. Azóta felajánlotta a farkaskór főzetét Lupin professzornak, valamit elvállalta, hogy tanítja azt a mihaszna bandát, akik most mind ellene ácsingóznak. Nem hogy örülnétek neki, hogy egy olyan valakitől tanulhattok, aki már most egy olyan bájitallal rukkolt elő, mint őt megelőzően senki! Komolyan, én szégyellem magam. Ha valakit a múltja miatt ítélünk meg, akkor mi sem vagyunk különbek nála! – A diákok kissé alábbhagytak a beszélgetéssel, de csak egy időre. Lily visszahuppant a helyére.

- Szép beszéd volt, bár Perselus nem biztos, hogy értékelte volna… - állapította meg Dumbledore.

- Tudom, de kikívánkozott, tényleg ő hova ment?

- Gyanítom, hogy a laborjába, hogy nekikezdjen a főzetemnek. – Remus szégyenkezve meredt a tányérjára miközben beszélt.

- Remus, nyugodj meg, túléltél már ennél rosszabb időszakot is, ne feledd. –nyugtatta őt Sirius, aki még mindig ott kotlott barátja mellett.

- Persze, de neked nincs saját életed? Nem kéne mondjuk dolgozni menned, vagy családot alapítani, vagy valamit? – kissé szemrehányóan sikerült a férfi megnyilvánulása, bár nem akarta bántani barátját. Sirius nagyot sóhajtott, majd visszafordult tányérjához.

- Megkeresem Perselust, hátha tudok neki segíteni. – mondta végül a nő mikor egy falat se ment le a torkán. Harry még mindig Minerva ölében ült, de egyre jobban átkívánkozott anyjához. – Köszönöm, hogy vigyáztál rá, ígérem, meghálálom. Na de most sipirc, megkeressük azt a rettenthetetlen fekete lovagot, aki azt képzeli magáról, hogy róla minden lepereg. – A kis monológon az egész tanári kar jót derült, majd vegyes érzelmekkel nézték, amint Lily karján a fiával távozik.

Súgó 1 hozzászólás

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.

1

2009.10.08. 22:59 mei Szia drága! No végre ide is eljutottam.Isteni volt a fejezet.Hihi úgy látom,hogy hiába sikerült Perselusnak a kívánsága,hogy megmenethesse a szeretett nőt ezáltal még sokakat másokat is megmentett de ebben az időben is ugyan olyan széméttel van tele az újság és a minisztérium is pont olyan szemellenzős mint volt.Hát attól tartok,hogy valakit azért Azkabanba zárnak mert több embert is megmentett Voldemort halálos átkától akkor a miniszter és az egész bagázs ihatja majd a levét.Végülis senkinek sem lehet kifogása sem Remus ellen sem Perselus ellen és innen nézve Voldi bá ismét verheti majd a fejét a falba,hogy neki semmi nem jön össze.Lilyt én megértem.Ilyen reménytelen helyzetben bizony az embernek még a nyugtató sem használ.Magamról tudom,hogy ha valaki ilyen zaklatott akkor a leginkább az hatásos módszer,hogy nyugodtan tudjon aludni ha valaki ott van mellette.Úgylátom,hogy Perselus a viselkedésével alaposan megdöbbentette Siriust hiszen ő nem ilyennek ismerte a férfit.Persze ő nem tudja,hogy mennyit jelent neki Lily ezért nem is értheti az rémületet amit Perselus érzett akkor amikor megtalálta a földön fekvő ájult nőt.Lily kiselőadása a nagyteremben igen jó volt.Én is feláltam volna és a diákok arcába mondtam volna az igazságot főleg mert látható volt,hogy el is hiszik ezt a mocskot.Viszont amikor Harryt a karjába kapta és közölte vele,hogy akkor most elmennek megkeresni a rettenthetetlen fekete lovagot aki azt képzeli magáról,hogy róla minden lepereg,ezen én is nagyon jót mulattam.Találó kifejezés volt Perselusra szerintem ez neki is tetszett volna.Köszönöm a mai frisseket.Igazán életet mentettél velük.Élvezet volt olvasni őket.Kiváncsian várom a folytatását.Addig is puszi,mei.És tudod,imádlak.  Válasz: Hát igen a rettenthetetlen fekete lovag akcióba lép XD nya de nem lesz mindig ilyen a helyzet, lesz ez még így se... köszönöm a kritikát és bocsi a kimaradásért. Sajnos a suliban el vagyok havazva, így jóformán írásra sincs időm (sőt még a feltöltésre se) most is abból rakosgatok föl, amit még a nyáron írtam... na de majd megpróbálom összekapni magam. Puszi, imádlak