Harrynek már a reggelinél gyanús volt a dolog, és mikor meghallotta a híreket, miszerint apja össze lesz kötve azzal a nővel…, nos enyhén kifakadt.
– Hogy mi van? Na nem, szedjék szét őket!
Ginny nem értette barátja kirohanását.
– Harry, mi a bajod?
– Hogy mi a bajom… azt kérdezed mi a bajom? – háborodott föl a fiú, de választ igazából nem tudott adni. Nem tudta mi a baja, csak azt, hogy valami nem stimmel ezzel a nővel és ő ki akarta deríteni. Állandóan az járt a fejében, hogy az, aki őt meggyógyította, aki segített neki, az nem ez a nő volt, hanem valaki más. Ha pedig tényleg igaza volt, akkor semmi joga nem volt hozzá, hogy ezt tegye, hogy így átverje őt! Forrt benne az indulat, na meg persze az apjától érkező feszültség is rátett egy lapáttal.
– Harry Potter nyughass már! – torkollta le Hermione.
– Nem!
– Esküszöm, most olyan vagy, mint egy kisgyerek, akitől elvették a játékát… - kezdte el piszkálni Glory.
– Ti ezt nem érthetitek, ő valamit titkol… valami nincs rendben vele.
Sirius vetett egy pillantást a lányokra, majd megrázta a fejét.
– Harry, rémeket látsz…
– Nem! Nem látok rémeket, érzem, hogy valami nagy dolog készülődik és nem csak a Voldemort elleni harcra gondolok. Valaki vagy valakik, készülnek… valamire – mikor rájött milyen hülyén fogalmazott megrázta a fejét.
– Szerintem túl sokat filózol, Potter – szólt közbe Draco, aki éppen egy almát próbált meg eltüntetni a gyomrában.
– Te csak fogd be, Malfoy… - kapott az alkalmon Ron.
– Fejezzétek már be! – szólt közbe Sirius.
– Bocs… - vont vállat Draco
– Hagyjuk… - folytatta Harry.
– Nézd, Harry. Elhiszem, hogy furcsa neked ez a dolog, de nézz magadba. Miért vagy ennyire az ellen, hogy Lisa és Piton össze vannak láncolva…?
Sirius jó kérdést tett föl. Talán a legjobbat. Harry maga sem tudta, hogy ez miért zavarja. Persze, amiket fölhozott, hogy a nőnek valami titka van, meg az összeesküvés elmélet is benne voltak. Ám igazá ból nem tudott választ adni.
– Nem tudom… - suttogta a fiú.
– Akkor azt ajánlom, ne is lovagolj ezen, amúgy is csak pár nap, és megszabadulnak egymástól.
Harry bólintott, de valahogy csalódott is volt egyben. Olyan feszültség tombolt egész lelkében, mint még talán soha. Végül a fiatalok, Hermione kivételével elhagyták Sirius szobáját. A lány kettőjükre hivatkozva maradt, de igazából beszélni akart a férfival.
– Sirius, nem lesz ez így jó. Harry teljesen ki van borulva. Félek, hogy ha kiderül az igazság, végképp elveszíti a bizalmát mindenki felé…
A férfi átölelte a lányt.
– Tudom, de mit tehetnénk? Most még Lilyvel sem tudunk beszélni…
– Tudom. Annyira félek, hogy rossz vége lesz.
– Neked is rossz előérzeted van? – kérdezett rá végül Sirius.
– Igen…
Ennyiben maradtak, és megpróbálták kiverni a fejükből ezt az egészet, persze Siriusnak beszélnie kellett Lilyvel, ám nem éppen a szokásos módon. A férfi az este folyamán lement az alagsorba, Piton lakosztályához. Tétován ugyan, de bekopogott. Mikor az ajtó feltárult egy mogorva Perselusszal találta szembe magát.
– Heló, Piton…
– Mi van Black? – förmedt rá a férfira.
– Beszélnünk kéne…
– Ugyan miről?
– Harry… - Piton szabályosan berántotta őt az ajtón.
Lily érdeklődve nézte Siriust.
– Szia, hát te?
– Pitonnal kell beszélnem, Harryről van szó…
Lily arcán aggodalom futott át.
– Mi van vele? Ugye nem csinált semmit? – kérdezett rá Piton.
– Nem, csak egy cseppet kiakadt. Tisztára paranoiás lett. Azt mondja, valami hatalmas
összeesküvés folyik a háta mögött. Elsősorban Lisára gyanakszik. Szerintem kissé össze van zavarodva…
Piton elővarázsolt még egy csészét Siriusnak.
– Te nem lennél paranoid a helyében? Jóformán minden sarkon meg akarják ölni… - taglalta Piton.
– Na jó, de azért ez furcsa… Mármint, rendben, engem nem ismer, és még jó hogy nem bízik bennem, de… - aggodalmaskodott Lily.
– Arra célzol, hogy valami nincs rendben vele… idebent? – mutatott Piton a fejére.
– Én nem…, nézd, Perselus. Harrynek minden joga megvan, hogy ne bízzon bennem. Ezért nem is haragudhatok rá…
– Na, mindegy, gondoltam szólok. Kissé ki van bukva, és azt hiszi, hogy valami hátsó szándékod van Lisa…
A nő lehajtotta fejét. Szegény kisfia milyen jól érzi.
– Majd megpróbálok beszélni Harryvel – ígérte meg Piton.
– Hát rendben, és nem is zavarok tovább. További szép estét… - köszönt el Sirius.
– Viszlát, Black – lökte ki az ajtón Piton. Visszafordulva észrevette, hogy Lisa arca elkomorult.
– Nézd, ne vedd a szívedre, Harry biztos nem gondolja komolyan… - kezdett el
magyarázkodni.
– Még ha úgy is gondolja, joga van hozzá.
– Majd beszélek vele… - Lily bólintott. Még ott ücsörögtek egy darabig, majd Perselus elkezdett mocorogni.
– Valami baj van?
– Nem… Mivel te már megfürödtél, nekem se ártana… - magyarázta a férfi. Lily halványan elmosolyodott.
– Menjünk, majd leülök odakint. – Azonban itt sem volt szerencséjük, mivel Perselus fürdője nagyobb is volt mint a nőé, így Lilynek be kellett menni vele.
Perselus feszengve ugyan, de nekilátott a vetkőzésnek.
– Csak nyugodtan. Nem leskelődök…, annyira nem vagyok kiéhezve – kacagta a nő, miközben meghallotta, hogy Perselus majdnem elvágódik vetkőzés közben.
– Nocsak, pedig a fiatal hölgyek általában szeretik a párkapcsolatokat… vagy te netán az egy estés kalandokat részesíted előnyben? – vágott vissza a férfi, de már meg is bánta. Mi lesz ha az utóbbit mondja? Mit csinál, ha Lisa fogja magát és… Gyorsan megrázta a fejét, mert érezte, hogy nem lesz jó vége a gondolatmenetnek. És milyen igaza volt. Ma már legalább harmadjára futott át a bizsergés testén, és ebben a szituációban nem volt ott az életmentő talár. Olyan gyorsan slisszolt be a zuhanykabinba, ahogy csak tudott, majd megengedte a hideg vizet, amitől felordított.
– Minden rendben? – kérdezte a nő, de inkább nem fordult meg.
– Pe… persze… - nyögte Piton, miközben igyekezett nem kocogtatni fogait. A hidegvíz megtette a hatását… Mikor végzett, felöltözött, és immár fekete pizsamában ácsorgott azon a helyen, ahol az előbb még a nő foglalt helyet. Lily nem rendezett nagy ügyet az öltözködésből. Egyszerűen levette ruháit, majd belebújt egy hálóingbe. Persze az sem volt mindegy, hogy milyenbe. Direkt kiválasztotta a legrövidebbet, ami a készletében volt. Mikor Perselus meglátta elakadt a szava.
– Öm… nem lesz ez túl… hideg? – kérdezte a nőt, mire az elmosolyodott.
– Csak nyugalom, elég forró a vérem, nem fogok fázni, ha meg mégis… - belenézett a férfi szemébe – akkor küldök magamra egy melegítő bűbájt.
Piton alig láthatóan nyelt egyet.
– Talán ideje lenne lefeküdni… vagyis ágyba bújni… mármint nem mi ketten, együtt, hanem… - És igen! Perselus Piton úgy habog, mint egy kiskamasz, mikor életében először vall szerelmet egy lánynak. A hálóba érve újabb problémával találták szembe magukat.
– Hát ez egy ágy… mi legyen, aludjunk egyben, vagy csináljunk belőle kettőt?
A kérdésre Piton már elő is kapta a pálcáját, majd egy nonverbális igével két darab egy személyes ágyat készített.
– Így megfelel?
– Persze, tökéletes. Ha gondolod nyugodtan olvass, engem nem zavar a fény – magyarázta a nő, miközben már az ágya szélén ült.
– Elég fárasztó volt ez a nap, azt hiszem én is nyugovóra térek…
– Akkor hát, jó éjt, Perselus… - búgta a nő.
– Jó éjt, Elisabeth… - válaszolta a férfi, majd elfordult a nőtől.
Lily még legalább egy óráig forgolódott, és folyamatosan Harryn járt az agya.
Már éppen elpilledt, mikor a bejárati ajtón kopogtatásra lett figyelmes. Perselus úgy ugrott föl, mint aki csakis erre várt. Azonban az ajtónál megtorpant.
– Tudom, megyek már… - nyöszörögte a nő, majd feltápászkodott. Persze a takarót maga köré csavarta, mivel köntöst nem hozott, és nem tudták, hogy ki is lehet az. Perselus feltárta az ajtót, de nem látott senkit. Aztán meghallotta fia hangját.
– Apa, én vagyok… - morogta Harry.
– Mit keresel itt ilyen későn? Történt valami? – faggatózott a férfi, miközben kitapogatta fiát és berántotta az ajtón. Harry levette a köpenyt, majd összeszűkült szemekkel bámult a szoba közepén álmosan pislogó és takaróba csavart nőre.
– Ne nézz rá így, egyedül nem tudtam ajtót nyitni… - válaszolta a férfi.
Közben Lily helyet foglalt az egyik fotelban, felhúzta lábait és betakarta magát.
– Nyugodtan beszéljetek, küldjetek magatokra hangszigetelőt, vagy rám egy blokkolót, nekem mindegy… majd ébressz föl, ha vége van – morogta a nő.
– Rendben… - válaszolta Perselus, majd magukra küldött egy hangszigetelőt és leültette a fiút a kanapéra.
– Már tegeződtök? – faggatózott a fiú.
– Igen, de ez nem hiszem, hogy rád tartozik… - védekezett Piton.
– Na, és megfektetted már? Vagy pont megzavartam valamit? – Piton nem akart hinni a fülének.
– Na álljon meg a menet! Mivel vádolsz engem, fiam?
– Csak megkérdeztem, hogy sikerült-e már ágynak döntened… - válaszolta flegmán a fiú.
– Harry, nem ismerek rád. Mi történt veled?
– Talán csak most kezdek tisztán látni. Valami célja van, valamiben töri a fejét… - válaszolta Harry.
– Na, köszönöm szépen… Még ha úgy is lenne, hogy lefeküdnék vele, gondolod, csak azért tenné meg, mert valami hátsó szándéka van? Nem gondolod, hogy én is kellhetnék még valakinek ebben a nyomorult életben? Hogy talán még nekem is jogom lenne arra, hogy… arra, hogy… - kezdett bele Perselus, de inkább félbeszakította.
Harry kezdte elszégyellni magát.
– Nézd, én sajnálom, csak minden annyira furcsa. Úgy értem, megjelenik ő, mindenkivel megszeretteti magát, engem megment. Ez túl sok… - válaszolt a fiú.
– Harry, mitől félsz igazán? Miért zavar téged annyira Elisabeth jelenléte? – kérdezte a férfi.
– Nem is tudom. Érzem, hogy valamit titkol, hogy nincs minden rendben vele… Én félek, hogy…
– Hogy?
– Hogy fájdalmat okoz mindenkinek. Neked, a többieknek… Apa, te nem láttad anyát, én láttam. Ott volt velem, éreztem, tapintottam… igaz csak egy főnix volt, de aztán átváltozott. Az ölébe hajtottam a fejem…, ott volt, éreztem. Anya egy főnix, lehet hogy éppen az, amelyiket megmentettünk a nyáron!
Perselus beharapta alsó ajkát.
– Harry tévedsz, anyád meghalt és…
– Nem érted, az a főnix túlságosan okos volt. Előkerestette anya fényképét, rábökött a képre, azt akarta mondani, hogy ő anya, így kapta a nevét is! Aztán elment, mert…
– Miért ment el? – értetlenkedett a férfi.
– Elment, mert te megsértetted… Ne nézz rám, nem vagyok bolond! Sirius mondta, hogy kiabáltál a főnixszel, mire az elszállt… Tudom, hogy őrültségnek hangzik, de amióta Lisa meggyógyított, csak ezen jár az agyam. Ahogy a főnix elment nem sokkal később megjelent Elisabeth… Sirius jól ismeri, de ugyan honnan? Hiszen nem sokkal ezelőttig börtönben ült, ez a nő meg nem lehet idősebb Tonksnál! Mégis mikor és hol ismerték meg egymást, ha Miss Dumbledore Amerikában élt?
Kérdések. Perselus feje már zsongott, és bármennyire igyekezett kitisztítani elméjét, menten bevillant, hogy fiának, lehet, igaza van.
– Nézd, Harry, még ha igazad is van, és Lisa valóban nem az aki, akkor sem lehet, hogy ő az anyád…
Harry elhúzta a száját.
– Apa, láttam. Főnix volt, aztán átváltozott anyává… a többire nem emlékszem, de ti már Lisát láttátok. A másik, hogy miért küldött ki titeket?! Nyílván nem akarta, hogy megtudjátok ki is ő. Biztos okkal jött…
– Harry… Harry állj! Most döntsd el, mivel vádolod. Vagy azzal, hogy ő az anyád, vagy azzal, hogy valamilyen csaló, aki a közelünkbe akar férkőzni…
Harry kínjában már az ujjait kezdte el rágcsálni. Perselus fogta és elhúzta kezét a szájától.
– Nem tudom. Egyszer olyan érzésem van, hogy ő anya, és bízzunk benne, hogy minden rendben lesz, aztán eszembe jut, hogy ő egy csaló, és csak fájdalmat fog okozni… Apa, te nem vettél észre rajta valami furcsát? Valamit, ami árulkodik róla, hogy esetleg…
Perselusnak bevillant, ahogy egy elgyötört női arcon pár vörös tollpihe jelenik meg, majd nyomban el is tűnik. Valahogy ezt nem akarta Harry orrára kötni, de most már ő is elgondolkodott a dolgon.
– Nézd, én eddig semmi gyanúsat nem fedeztem föl, de most úgyis össze leszünk zárva pár napig, majd alaposan megfigyelem, ha ez megnyugtat.
Harry bólintott, majd fürkészőn figyelte az alvó nőt.
– Gondolod, hogy van rá esély, hogy ő… - kérdezett rá a fiú.
– Harry, én láttam az anyád holttestét, ott nyugszik James Potteré mellett, immár több mint tizenöt hosszú éve… A halálból nincs visszatérés, vagy ha van is…, akkor még nem láttam rá példát.
A fiú úgy tűnt mintha valamennyire megnyugodott volna.
– Apa?
– Hüm? – kérdezett vissza.
– Ha én tévedek, és ő nem egy áruló, és nem is… anya, viszont tényleg akar tőled valamit, te mit teszel?
– Ez jó kérdés. Harry, erre most még nem tudok válaszolni. Én is ember vagyok, férfiből vagyok, bármennyire furcsa is ez neked… Nem tagadom, hogy volt kapcsolatom nőkkel, nem is eggyel, de egyiket sem szerettem. Mindvégig csak az édesanyád járt a fejemben… - Harry bólintott.
– És most? Még mindig anyát szereted, vagy már elfelejtetted?
– Sohasem felejtem el, de bevallom, ez a nő eléggé zavarba ejtő…
Harry arcán egy kis vigyor jelent meg.
– Tetszik? – kérdezte őszintén.
– Csinos, és rendesen fölvágták a nyelvét… azon felül okos is. Sokban hasonlít az édesanyádra, ezért is olyan furcsa számomra ez az egész.
Mind a ketten a nő felé fordultak. Lily most mélyebbre süllyedt a takaró alatt, amivel kivívott Perselustól egy halvány mosolyt. Harry kissé szomorúan nézett apjára, de erőt vett magán.
– Azt hiszem ideje mennem… - morogta Harry.
Perselus látta rajta, hogy semmi kedve most elmenni onnan. Gondolt egyet, és pálcájával megnagyobbította a kanapét, és azt a fotelt, amin Lily aludt. Harry értetlenül nézett rá.
– Maradj itt, van elég hely… - intette maga mellé, hogy húzódjon közelebb.
Harry először nem tudta mit mondjon, majd halvány mosollyal az arcán odahúzódott apja mellé, aki magukra bűvölt egy takarót. Amint sikeresen elhelyezkedtek, Harry már teljesen nyugodtan engedte fejét apja vállára.
– Aludj jól, Harry…
– Te is, apa – jött a válasz.
Apa és fia most először pihentek így egymás mellett. Harry végre megnyugodott és biztonságban érezte magát. Perselus még egy ideig figyelte a kandalló fényénél alvó női arcot. Emlékeibe folyton behatolt annak a pár piros tollpihének a képe.
És az, amit Harry egyfolytában hajtogatott. „Főnix volt, aztán átváltozott anyává…”.
már az elejétől fogva figyelemmel kísérem munkásságod, és őszintén szólva egyéni stílusod totál letaglózott. Csakis pozitív értelemben. Hirtelenjében ellenállhatatlan vágyat éreztem arra, hogy eddigi némaságom megszakítva kritikát véssek neked :) Mindíg jóleső érzés fog el ha a műveidet olvasom, és ráadásúl Bleach fanficet is írsz! Vad bleach rajongóként ezt csak mégnagyobb örömmel tölt el.
Nagyon zavarban vagyok, hirtelen nem is találom az érdemleges kritikaíráshoz való szókészletet :D De őszintém remélem, hogy sikerűl valahogy megfogalmaznom azt a vidámságot és örömöt, amit te sugárzol az olvasók felé.
Lelkesen figyelem további fejezeteid és műveid :) Minden jót! Csak így tovább!
Remélem hamarosan kiderül, hogy Elisabeth tényleg Lily. Sajnálom Harryt, remélem nem érzi majd nagyon elárultnak magát, amikor meg tudja az igazat. A fejezet szuper volt.
Most aztán igazán bogarat ültetett Harry Perselus fülébe. Kíváncsi leszek, mikor jönnek rá végre! Azért sajnálom egy kicsit Harryt, hogy a többiek tudják, de neki nem árulják el. Köszi a frisset, várom a folytatást!
Üdv Emily Piton
Válasz:
Annyira sokat már nem kell majd várni :P viszont, hogy ki hogyan fogdaja majd a dolgot és mi fog történni az maradjon még titok XD
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Frissítés
Harry Potter és a Tizenkettek szövetsége
Hello,
már az elejétől fogva figyelemmel kísérem munkásságod, és őszintén szólva egyéni stílusod totál letaglózott. Csakis pozitív értelemben. Hirtelenjében ellenállhatatlan vágyat éreztem arra, hogy eddigi némaságom megszakítva kritikát véssek neked :) Mindíg jóleső érzés fog el ha a műveidet olvasom, és ráadásúl Bleach fanficet is írsz! Vad bleach rajongóként ezt csak mégnagyobb örömmel tölt el.
Nagyon zavarban vagyok, hirtelen nem is találom az érdemleges kritikaíráshoz való szókészletet :D De őszintém remélem, hogy sikerűl valahogy megfogalmaznom azt a vidámságot és örömöt, amit te sugárzol az olvasók felé.
Lelkesen figyelem további fejezeteid és műveid :) Minden jót! Csak így tovább!