Lily a délután hátralevő részében olyan volt, mint akit besóztak. Fel-alá rohangált a szobájában, amibe már Glory is kezdett beleszédülni. Draco, csakhogy ne legyen egyedül, csatlakozott hozzájuk, de szótlanul figyelte az eseményeket.
- Jaj nekem, mit vegyek föl? – kezdett bepánikolni a nő.
- Anya, nyugi van! Ez még nem egy randi… - oltotta le őt a lánya, mire Lily felsóhajtott.
- Tudom, de akkor is… - hadakozott Lily, akár egy csitri, mielőtt fontos randira készül. Draco már alig bírta visszafogni magát, hogy ne kezdjen el röhögni.
- Öm… ha közbeszólhatok, ajánlom a nadrágot, és egy inget… - mondta a fiú, mire a két nő értetlenül nézett rá.
- Miért pont nadrág és ing? – kérdezett vissza Glory.
- Mert arról nem az jön le, hogy itt és most vágj gerincre… - válaszolta a fiú flegmán, mire Glory fejbe vágta.
- Hogy te mekkora egy tahó vagy! – ripakodott rá.
- Már bocs, de ti kérdeztétek… - Lily elgondolkodott a dolgon.
- Lehet, hogy van abban valami, amit Draco mond. Ha túl kihívóan öltözöm fel, akkor még azt hiheti, hogy valami buta liba vagyok.
- Pontosan erről beszéltem, öt pont a Griffendélnek! – ujjongott Draco, mire kivívta Glory rosszalló pillantását.
- Nagyszerű, akkor én el is kezdek készülődni. – A fiatalok vették a lapot és gyorsan kereket oldottak. Még időben hagyták el a szobát, mivel Harry fordult be a folyosóra. A fiú eléggé gondterheltnek tűnt, ami aggasztotta a többieket.
- Harry! – köszönt rá Glory, mire a fiú álmatagon ráemelte tekintetét.
- Oh, helló… észre sem vettelek titeket… - vallotta be, majd körbenézett, hogy merre is jár.
- Valami baj van? – faggatta tovább Draco.
- Nem, nincs! Vagyis… még mindig nem tudok dönteni az átváltozással kapcsolatban…
- Akkor mond el miken vacillálsz és mi majd segítünk! – ajánlotta föl Glory. Közben Sirius ajtaja is kinyílt, és egy elég fáradt és nyűgös Hermione lépett ki rajta. A három fiatal hátrahőkölve nézett végig a lányon, aki kishíján elájult előttük. Harry és Draco úgy kapott utána.
- Hermione! – kiabálta Harry. Erre már Sirius is megjelent és aggodalmasan nézett a lányra, majd intett hogy vigyék be.
- Sirius, mit tettél vele? – kérdezte gyanakodva Glory.
- Ki? Én? Semmit! Csak gyakoroltunk… - védekezett a férfi.
- A sima gyakorlástól nem merül így ki… - jegyezte meg haragosan Harry.
- Most nehogy már te is rám támadj! Nem az én hibám, hogy a kisasszony nem tud együttműködni, és titokban akarja tartani, hogy mi is lesz belőle… A titkolózásával csak azt éri el, hogy lassan fölemészti minden erejét. Fölöslegesen terheli a szervezetét. Minden egyes átalakulási kísérlet hatalmas energia mennyiséget von el a szervezettől. Ezért is mondtam, hogy naponta csak húsz, esetleg harminc alkalommal próbálkozzatok vele… - hadarta a férfi.
- Hermione mennyit csinált ma? – kérdezte Draco.
- Nálam olyan huszonötöt… - vágta rá a férfi, mire Glory a szája elé kapta a kezét.
- Te jó ég! A szobában is gyakorolt, és megcsinált vagy harmincat a nap folyamán! Még a lány mosdóban is ezt gyakorolta… - rémült meg Glory. Sirius idegesen odahajolt a kanapén fekvő lányhoz, majd a homlokára tette a kezét.
- Bolond lány… - jegyezte meg, majd odasétált az egyik szekrényhez, és elővett belőle egy fiolát, amit a lány orra alá tartott. Pár pillanat múlva Hermione ébredezni kezdett.
- Hermione, jól vagy? – kérdezte Harry ijedten.
- Pe… persze, de mi történt?
- Elájultál az ajtóban, úgy kapartunk össze… - vetette oda Draco.
- Túlhajszoltad magad, szólnod kellett volna, hogy ma már gyakoroltál… - kezdett bele a szidásba Sirius. Hermione felsóhajtott.
- Ugyan, hiszen én kibírom az ilyet… - Sirius azonban haragosan félbe szakította.
- Nem! Nem bírod ki! Akármennyire is tekinted magad okosnak és erősnek, nem vagy Isten. Vannak határaid, amiket ha sokáig feszegetsz, egyszer nem tudsz visszatérni mögülük… - Harry lehajtotta a fejét, és úgy nézte a padlót.
- Én is a határaimat feszegetem… Minden egyes csatával úgy érzem, hogy egyre mélyebbre süllyedek valamiben, amiről csak annyit tudok, hogy sötét és hideg… Úgy érzem, mintha a csatákkal a lelkem darabkái folyamatosan fogynának. Minden elvesztett barát, minden áldozat, akik Voldemort miatt haltak meg, az én keresztemmé válnak, és én nem tehetek semmit. Úgy érzem, hogy lassan belefáradok a harcba, de ha ez megtörténik, akkor mindennek vége lesz, és nem csak az én életem veszik majd oda… - suttogta Harry. A többiek meredten bámulták és nem szóltak semmit. Harry mostanában egyre többször viselkedett így. Sokkal komorabb lett, mint régen, és talán érettebb is.
- Harry, ne nézd ilyen sötéten a jövőt, hiszen itt vannak a barátaid, és itt van a családod is… - kezdett bele Sirius.
- Tudom, de mióta beszéltem Perselusszal valahogy bűntudatom van… - a többiek értetlenül néztek rá.
- Mégis mit beszéltél vele? – érdeklődött Sirius.
- Azt mondta még mindig szereti anyát, és hogy hiányzik neki… és… - valahogy nem bírta befejezni, túlzottan fájt neki a dolog.
- Jaj, Harry… - sóhajtott föl Hermione, aki már ismerte annyira a másikat, hogy az magát hibáztatja a dolog miatt.
- Azt is mondta, hogy az utóbbi időben úgy érzi, mintha anya itt lenne a közelében, szokott vele álmodni… - magyarázta tovább, mire a többiek aggodalmasan egymásra néztek.
- Hát, biztos csak azért van, mert kiderült rólatok az igazság… - magyarázta Sirius.
- Lehet, de tudjátok, hogy miért járja az erdőt és a parkot hajnalonként? – megrázták a fejüket, jelezvén, hogy sejtésük sincs. – Anyát keresi… - a válaszra Hermione felsikkantott, mire Harry odakapta a fejét.
- Ez olyan… szörnyű! Vagyis szép, de szörnyű! – jajgatott Hermione. Sirius kissé fellélegzett, hogy a lány nem szólta el magát, de látva Harry szenvedő arcát korántsem tudott megnyugodni.
- Na jó, Glory vigyétek Hermionét a szobájába, Harry te pedig maradj itt kérlek… - utasította a fiatalokat.
- Sirius, mire készülsz… - gyanakodott Glory, de a férfi csak megrázta a fejét.
- Mondom menjetek! – szólat meg határozottabban, mire azok jobbnak látták kereket oldani. Harry nagyon föl sem fogta a dolgot, csak azt, hogy Sirius a kandallóhoz lép, és valakivel beszél.
- Gyere át, sürgős… - aztán ismét visszatért. Harry még mindig nem szólt, csak bámulta a padlót, aztán hallotta, hogy az ajtó kinyílik, és valaki belép rajta. Perselus ijedten nézett a fiúra, majd Siriusra.
- Mi történt?! – kérdezte, majd odasietett a fiúhoz, és letérdelt elé. Ahogy Harry szeme találkozott az övével úgy érezte nem bírja tovább.
- Sajnálom… - suttogta.
- Mégis mit? Harry mi történt? – faggatta őt Piton.
- Ha én nem születek meg, akkor anya még mindig élne… és talán te is boldogabb lehetnél… - Piton nem akart hinni a fülének.
- Ne beszélj badarságokat!
- Ha én nem lennék, minden más lenne… - suttogta maga elé, és szemei megteltek könnyel. Perselus rémülten nézett rá.
- Harry, kérlek, nyugodj meg. Nem a te hibád, hallod?! – kiabált rá a fiúra.
- Minden az én hibám. A halottak, a veszteségek, csakis miattam vannak… Ő is ezt mondja… mindig ezt mondja – fejezte be Harry. Perselus halálra vált arccal nézett fiára, aki már szinte reszketett.
- Mi a franc történik Harryvel? – kiáltott föl Sirius.
- Harry, figyelj ez nem igaz. Minden amit mond, hazugság, ne dőlj be neki. Próbálj meg koncentrálni… - biztatta őt apja, de a fiú továbbra is csak görcsösen remegett. Sirius egy gyors ötlettől vezérelve átrohant Lilyhez. A nő a fürdőből került elő.
- Mi az?! – kérdezte mikor a férfi már majdnem betörte az ajtaját.
- Harry… a szobámban, rosszul van! Perselus ott van… - gesztikulált hevesen. Lily mit sem törődve a pillanatnyi alulöltözöttségével, átrohant a szomszédba. Perselus már nem tudott mit kezdeni fiával, aki a térdei közé szorította fejét.
- Harry… - suttogta a nő, ahogy meglátta a fiút, majd gyorsan letérdelt mellé félrelökve Perselust. A férfi már majdnem elküldte őt a jó búsba, mikor is fölfedezte, hogy a nőn egy szál törölköző van csak. – Mégis mi történt?!
- Voldemort ostromolja az elméjét, és nem enged be hogy segítsek. Így nem tudom őt kizárni… egyfolytában azt mondja neki hogy az ő hibája az emberek halála, az anyja halála… - sorolta Piton.
- Nem! Nem, Harry nem. Nem a te hibád. Nyugodj meg kicsikém… - azzal átkarolta a fiút és szelíden ringatni kezdte.
- Anya… megöltem anyát… anya… - nyöszörögte a fiú, amitől a nő könnyei eleredtek.
- Ssss… minden rendben lesz, csak tarts ki egy kicsit…
- Nem lesz rendben, el kell szakítani Voldemorttól, vagy beleőrül! – kiáltott föl Perselus. A nő ekkor ránézett és teljesen ledermedt a látványtól. Lisa arca könnyekkel volt keretezve és olyan elemi fájdalom szűrődött a szemeiből, ami teljesen letaglózta őt.
- Menjetek ki… - szólat meg halkan.
- Mi? – értetlenkedett Piton.
- Menjetek ki… tudok rajta segíteni, de azt nem tehetem meg amíg itt vagytok… - mondta a nő. Piton ellenkezni akart, de végül Sirius kirángatta magával. Ahogy az ajtó becsukódott, Lily átváltozott főnixszé és elkezdte csipkedni Harryt. A fiú eleinte semmit sem vett észre, csak mikor a madár feje az arca elé tolakodott jött rá, hogy ki is van ott.
- Li… ly… - lassan fölemelte a fejét és a madárra nézett. Úgy érezte, hogy a madár beszél hozzá a fejében.
- Kisfiam, nem te tehetsz róla… aki tehet róla az Voldemort, ő szakított szét minket…
- De te miattam haltál meg anya… - suttogta halkan Harry.
- Boldogan védelmeztelek amíg éltem, és azután is. Mindig figyeltelek fentről, és szorítottam érted… - Harry úgy tűnt kezd kissé megnyugodni.
- Annyira sajnálom…
- Én is, de lépj túl ezen és minden jó lesz. Zárd ki őt a fejedből, ne hagyd hogy ilyeneket mondjon neked! – Harry lehunyta a szemét és erősen koncentrált. Eltelt egy-két perc mire sikeresen befoltozta a védőfalon éktelenkedő lyukakat, majd kinyitotta a szemét.
- Lily, ugye csak álmodtam… - a madár trillázott egyet, majd Harry hirtelen olyan álmos lett hogy szemei szinte leragadtak. Ahogy pislogott egyet még látta a főnixet ahogy átalakul édesanyjává, majd teljesen elsötétült minden a szeme előtt. Lily fölvette Lisa alakját és Harry feje alá tett egy párnát. Ahogy ezzel készen lett, az ajtóhoz sétált és kinyitotta. Perselus idegesen rohant be mellette, Sirius pedig követte.
- Harry… - sietett oda fiához, aki álmosan nyitogatta a szemét.
- Apa… láttam anyát, azt mondta hogy nem az én hibám. Itt volt mellettem… főnix volt, aztán átváltozott anyává, azt hiszem – Piton értetlenül nézett a nőre, aki megvonta a vállát. Remélte, hogy ennyiből még nem lehet baja, elvégre a fiú nincs egészen magánál, így föl sem foghatta a dolgokat teljes valójukban.
- Most már rendben leszel, pihenj egy kicsit… - suttogta neki apja, majd fölemelte a fiút és a kanapéra tette.
- Anya nagyon szép volt, értem hogy miért szereted őt annyira… - motyogta a fiú félig már aludva. Lisa szeméből újabb könnycseppek hullottak le, Sirius pedig átkarolta őt a vállánál fogva. Perselus fölállt majd kérdőn a nőhöz sétált.
- Mi tett vele?
- Én, tudja nem mondhatom el, ez egy amolyan ősi családi módszer… azért is küldtem ki önöket – hazudta a nő.
- Hát, köszönöm, úgy néz ki bevált a dolog. Bár kissé hallucinál, mivel azt mondja látta az anyját…
- Ez ezzel jár, megpróbáltam irányítani a gondolatait, bevallom átvettem az anyja szerepét egy kis időre, így ő annak látott… - folytatta nő, mire Piton tompán bólintott.
- Mindegy, köszönöm…
- Nincs mit – mosolyodott el halványan a nő, majd nem értve, hogy Piton mit bámul annyira végignézett magán.
- Oh a francba! – nyögött föl mikor rájött, hogy a törölközője elég keveset takar. Füle tövéig elvörösödött, majd olyan gyorsan lépett le, ahogy csak tudott. Sirius vigyorogva nézett utána, majd Pitonra.
- Csinos, nem? – kérdezte, mire Perselus megforgatta a szemeit.
- Persze, csak a vak nem látja… - morgolódott Piton. – Jut eszembe, így nem hiszem hogy lesz esti beszerzőkörút, jobb lesz ha időben szólok neki – azzal átsietett a nőhöz és bekopogott. Lily ajtót nyitott és ismét elvörösödött.
- Történt valami?
- Nem, csak szólni szeretnék, hogy az esti begyűjtés így elmarad… - Lily szomorúan felsóhajtott.
- Értem…
- Tudja félek Harryt egyedül hagyni…
- Semmi gond. Bár kétlem hogy bármi baj történne vele. Tudja alaposan megerősítette az elméjét védő falakat ezen még Albus is nehezen jutna át. Azt hiszem többé nem lesz gond ilyen téren Voldemorttal… - A férfi bólintott.
- Biztos ebben? – kérdezte Piton.
- Persze, hiszen láttam… mondjuk most szerintem legalább reggelig aludni fog. Eléggé kimerült – folytatta a nő.
- Akkor viszont nem sok értelme van, ha ott ülök mellette, igaz? Mármint tudom hogy jót tesz, de a növények csak félévente egyszer nyílnak, és ha ma este nem gyűjtöm be őket, fél évig járhatok az egyik boltba… - Lily egyetértőn bólintott.
- Akkor azt ajánlom menjünk. Ígérem nem leszek láb alatt és segítek, amiben csak tudok. Így gyorsabban végzünk és mielőbb visszajöhetünk… - Piton rábólintott, majd elköszönt Lilytől. A nő ahogy becsukta az ajtót nekidőlt és kifújta a benntartott levegőt. Vagy tíz percig meg sem mozdult csak meredt maga elé és potyogtak könnyei. El sem tudta hinni, hogy még mindig itt van és nem hívták vissza.
- Köszönöm… - suttogta, mire odakint a lenyugvó nap előbújt a felhők mögül.
Harry kicsit depis lett, de tök jó. Most, hogy belegondolok Lily nagyon sokszor van ciki helyzetben.
Válasz:
Hát igen, de Harry mikor nem depis? Vagy ki nem lenne depis a helyében? XD Amúgy Lily tényleg sokszor kerül cikis helyzetbe, de lesz ez még érdekesebb is XD
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Frissítés
Harry Potter és a Tizenkettek szövetsége
Harry kicsit depis lett, de tök jó. Most, hogy belegondolok Lily nagyon sokszor van ciki helyzetben.
Hát igen, de Harry mikor nem depis? Vagy ki nem lenne depis a helyében? XD Amúgy Lily tényleg sokszor kerül cikis helyzetbe, de lesz ez még érdekesebb is XD